Timi ismét buszozik és mérgelődik közben
Ritkábban szoktam az utazó közönségtől független dolgokra panaszkodni, hanem inkább rájuk.
A 36L menetrend szerint 17:35-kor indul a Széchenyi térről.
17:31-kor befut egy 36L. Az emberek megrohamozzák a még ki sem nyitott ajtókat. A sofőr szól, hogy nem ez a busz megy tovább, majd ajtót nyit. A buszon levők alig tudnak leszállni az ajtó előtt gyúródóktól. Páran fel is szállnak. A sofőr leküldi őket. Nagy a felháborodás. A busz elmegy.
17:33-kor megjön az „igazi” 36L. Az emberek megrohamozzák a még ki sem nyitott ajtókat. A sofőr szól, hogy legyen már egy pillanat türelmük. Többen üvöltik, hogy mégis hol kellene állniuk, A MEGÁLLÓBAN? (na jó, igazából járdát mondtak, de a kettő gyakorlatilag ugyanaz.) A sofőr táblákat cserél a buszban, addig valaki felsurran a nyitva hagyott sofőrajtón. A sofőr leszidja, ő felesel. Kinyílik az összes ajtó. Az emberek felgyúródnak. A busz félig üres marad, miután mindenki felszállt.
A 36L a menetrendet betartva, 17:35-kor elindul a Széchenyi térről.
Az előbbi szöveget jó néhány évvel ezelőtt írtam a Facebook-oldalamra, ahol közepesen gyakran szoktam mérgelődni a kolozsvári tömegközlekedési viszonyokon. Persze, az infrastruktúra nem tökéletes. A menetrendek a végállomásokban, mint pl. a Széchenyi tér is, nagyjából megbízhatók, de mondjuk csúcsidőben, a központban elfelejthetjük őket, az okostáblák és a telefonos alkalmazás előrejelzése esetleges, a napokban a buszoknak fenntartott buszsávot eltorlaszolták maguk a buszok, az automaták működésében is vannak fennakadások, stb., stb. Mindezekkel együtt meggyőződésem, hogy Kolozsváron jelenleg a gyaloglással kombinált tömegközlekedés a legjobb választás, bármely két pont között, még akkor is, ha sietünk. Csúcsidőben pláne, ha sietünk.
Éppen ezért ritkábban szoktam az utazó közönségtől független dolgokra panaszkodni, hanem inkább rájuk. Autósokra szokták mondani, hogy autóban ülve ne panaszkodj a forgalomra, mert te is a forgalom vagy. Tömegközlekedés esetén ez szerintem nem igaz, vagy nem föltétlenül. Sokkal több mindenre oda lehet figyelni. Például olyan alapdolgokra, hogy ne álljuk el az ajtót, ahol éppen le akarnak szállni, mert akkor se fel, se le. Vagy ne álljuk el a jegyérvényesítő kütyüt. Vagy ne akarjuk azonnal lehúzni a kártyánkat, ha ezzel eltorlaszoljuk az ajtót, menjünk nyugodtan odébb két lépést, egészen biztosan nem büntet meg senki, ha a kártyával a kezünkben még öt másodpercet várunk az érvényesítésre. Vagy ne zendítsünk rá a coborâți?-re azon perc, ahogy a busz becsukta az ajtót az előző megállóban, mert még bőven lesz időnk leszállni, így csak nagyobb kényelmetlenséget okozunk. Alapdologokat mondok itt, evidenciákat, de hát nap mint nap azt tapasztalom, hogy ezek a közszállítást használó emberek jó részének nem számítanak alapnak. Figyeljünk oda kicsit jobban egymásra, és mindenkinek kényelmesebb tapasztalat lesz.
Végszóként, hogy ne komor hangulatban záruljon ez a Kanapéfilozófia, egy másik Facebook-bejegyzésemet idézem, tavalyról. Szintén tömegközlekedéssel kapcsolatos, de inkább vices, mint bosszantó.
Múlt csütörtökön kicsit odébb költözött négy megálló, köztük a Melody, vagy pontosabban a Bolyai utca sarki is. Igaz, csak egyetlen árva papírka jelezte ezt, de mégis ki volt írva, plusz leszerelték a megálló táblát is, meg napok óta tele volt vele a helyi sajtó. Csütörtök délután olyan 10 ember várta ott a buszt. Ami jött és megállt nagyjából a korábbi megálló helyén, a piros lámpa miatt. Az emberek türelmesen várakoztak a ki nem nyíló ajtók előtt. Aztán amikor a lámpa zöldre váltott, és a busz elment nélkülük, egy nő felkiáltott: „jaj, hát olvastam, hogy elköltözik a megálló… DE NEM HITTEM EL”.
