Lupin: régi gentilhomme új köntösben
Azoknak ajánlok egy sorozatot, akik egy klasszikus, fordulatos, szórakoztató és európai krimire vágynak.
A Lupin című francia sorozat nem sötét, mint a skandinávok, de nem is annyira kényelmes, mint mondjuk az Agatha Christie írásaiból készült, vagy hasonló hangnemű brit sorozatok. Eddig három évada jelent meg a Netflixen. Rögtön előreugrom, és elmondom, hogy a harmadik, nemrég kiadott évad már nem annyira jó, mint ez sajnos gyakran megtörténik az efféle sorozatokkal. De az első és második évad nagyon kellemes kikapcsolódás
A címadó Arséne Lupin a francia krimiirodalom klasszikus alakja, az úgynevezett úri betörő, aki bár ugye nincs jóban a törvénnyel, célpontjai a gazdagok és hatalmasok, ugyanakkor nem folyamodik erőszakhoz. Trükkökhöz, cselekhez annál inkább. No de a Lupin sorozat nem róla szól, hanem Assane Diopról, aki a regényalak módszereiből ihletődve a mai Franciaországban követi el a szélhámosságait.
Ha igazán élvezni akarjuk Assane kalandjait, nagyon gyorsan fel kell függesztenünk a kétkedést, hiszen elég mesébe illően fantasztikusak a trükkök. A történetről nem árulok el sokat, ha elmondom: inkább ne kezdjünk el azon gondolkodni, hogy a Louvre-ban egy sokmillió eurós árverésen egészen biztosan nem két idétlen biztonsági őr vigyázná a rendet. Vagy egy börtönkapun ki- és besétálni még a filmes világban, látszólag ideális körülmények között sem lehetne ilyen könnyen. Fogadjuk el mesének, és akkor jól fogunk szórakozni.
No és akkor térjünk rá a modernkori Lupin karakterére. A regénybeli úri betörő egy huszadik század eleji, monoklis gentleman, avagy gentilhomme, míg a 21 századi Assane egy szenegáli első generációs bevándorló, apjával együtt érkezett Franciaországba, még kiskamaszként. Csakhogy apját meggyanúsítják egy történelmi jelentőségű ékszer ellopásával, amiért börtönbe kerül, ahonnan már nem jön ki. Assane emiatt tér nem éppen egyenes útra, de egyetlen célja van, tisztázni és megbosszulni az apját. Tőle kapta még kiskorában az első Lupin-könyvet, amely nagy hatással volt rá, ezért ihletődik a regényalak kalandjaiból saját szélhámosságainak kidolgozásában.
George Kay forgatókönyvíró egy interjúban felfedte, hogy amikor a Netflix berendelte a sorozatot, konkrét Arsene Lupin-történetet szerettek volna, de a főszerepet így is Omar Sy, nyugat-afrikai gyökerekkel rendelkező francia színész játszotta volna. Ő viszont azt ajánlotta, hogy inkább írjanak egy új, jelenkori karaktert, aki csak felveszi Arséne Lupin jelképes köpenyét. Így a krimitörténetek mellett a rasszizmus, bevándorlás, korrupció témáit is feszegetik, igaz, nem ezekre esik a fő hangsúly.
Humor is van a sorozatban, néha enyhén fekete humor, sokszor szituációs. Van egy kis családi vonal, most nem az apa megbosszulására gondolok, hanem Assane saját családjára, van eredettörténet, origin story. Van balféknek tűnő rendőr, aki gyorsan rájön a Lupines összefüggésekre, de persze kinevetik, és van úgynevezett sidekick, avagy csatlós, Benjamin, aki iskolás koruk óta ott van Assane mellett, és a jelenlegi trükkjeiben is elengedhetetlen segítség. Szóval, minden van, amit egy klasszikus recept szerint megírt kalandfilmsorozatban elvárhatunk.
Az elején mondtam, hogy a harmadik évad nem sikerült már olyan jól, ez főleg azért történhetett meg, mert az első kettő nagyjából kerekre meg volt írva, a forgatások is időben viszonylag közel zajlottak, míg a harmadik már azután született, hogy a sorozat sikeres lett. Az alkotók beleestek abba a szokásos kelepcébe, hogy cipőskanállal erőltettek be újabb és újabb dolgokat Assane múltjába, amelyek aztán kihatással vannak a jelenre, és új kalandokba sodorják. Ezeknek semmi előképe nem volt korábban, erőltetettnek tűnnek, egyre nehezebb a kétkedést is felfüggeszteni. Nem csodálkoznék, ha negyedik évad nem érkezne, bár ez egyelőre benne van a pakliban. Addig is, a hűvös estékre teljesen megfelelő kikapcsolódás a Lupin.
