Élő Kolozsvári Rádió

Ha tilos, akkor akarjuk, ha szabad, nem kell a francnak sem?

Most, amikor millióegy lehetőség lenne intézményesen használni a magyar nyelvet, akkor kényelmesek vagyunk, nem merünk, nincs pénz, nincs ember.

Ha tilos, akkor akarjuk, ha szabad, nem kell a francnak sem?
2024 május 1, 05:20 / actualizat: 2024 június 5, 7:11

A Kolozsvári Rádióban is beszámoltunk arról, hogy a nyelvhasználati jogok erdélyi önkormányzatokban való érvényesüléséről készült egy átfogó felmérés. Az eredmények alapján jelentősen visszaesett a magyar nyelvhasználat helyzete az elmúlt 15 évben azon a 323 településen, ahol kötelező érvényűek a törvény rendelkezései.

Azt adatok azt mutatják, hogy a nyelvhasználat visszaesése azon közigazgatási egységekben is látványos, ahol magyar a polgármester, magyar a lakosság többsége. Lehet ezeken az adatokon háborogni, fogok is mindjárt, de először induljunk ki saját magunkból. Bizonyára nem vagyok egyedül azzal a hozzáállással, hogy ha egy intézményben románul szólnak hozzám, akkor románul válaszolok, még akkor is, ha tudom: törvény adta jogom anyanyelvemen kommunikálni. Sőt, Kolozsváron eszembe nem jut magyarul kezdeményezni egy beszélgetést, ha az önkormányzat, vagy annak valamelyik intézményében kell ügyet intézzek. Ha egy önkormányzat honlapján próbálok megkeresni egy információt, eleve a román változatot böngészem, mert azt feltételezem, hogy magyarul nem érhető el minden, nem teljes körű a szolgáltatás. Vajon miért is van ez így? Legalább két okot látok. Az egyik, hogy kényelmesek vagyunk. Többségünk közel anyanyelvű szinten beszéli a románt, vagy legalábbis jól boldogul, nem okoz gondot az állam nyelvét használni. A másik, hogy az állami hivatalokba még mindig izgulva lépünk be, vajon melyik dokumentumunk nem teljes, miért van plikk irattartónk egy nem sínes, honnan hiányzik egy pecsét, miért maradt le egy iktatószám. Sokat javult a helyzet ebből a szempontból az elmúlt évtizedben, de sokunkban ott van: hogy bonyolítsam le az ügyemet minél hamarabb, nem akarok bajt magamnak, inkább nem igényelek magyar nyelvű munkatársat, formanyomtatványt, vagy tanácsi határozatot. Vagyis sok esetben mi tehetünk arról, hogy nem alkalmazzák a kisebbségi nyelvhasználatot biztosító törvényt.

A másik viszont az önkormányzat felelőssége. A törvény előír egy sor jogot: kétnyelvű településtáblák, kétnyelvű feliratok a polgármesteri hivatalokon, a postán, a rendőrségen, kétnyelvű szóbeli kiszolgálás, kétnyelvű formanyomtatványok, honlapok, tájékoztató dokumentumok. És mégis, a törvény alkalmazása, a jogokkal életbe ültetése csökkent az elmúlt évtizedben. Mondok egy néhány számot, ami a kutatásban benne van: a magyar önkormányzatok 8 százalékában érhető el a kétnyelvű űrlap, 23 százalékuknak van kétnyelvű honlapja, a hivatalos dokumentumokat az önkormányzatok alig több, mint fele fordítja le magyarra, szóbeli nyelvhasználat alig több mint 6 esetben lehetséges a 10-ből. Szinkronfordítást az esetek 1 százalékában biztosítanak. A magyarázat, gondolom, ugyanaz mindenhol: nincs pénz, nincs ember és nincs igény a lakosok részéről. Úgyhogy viszontlátásra, probléma letudva.

A kommunista rendszerben mindent megtettek, hogy az anyanyelvhasználatot eltiporják. A szászokat megoldották, volt egy gazdag vevő, eladták őket. A magyarok esetén is szinte sikerrel jártak, mert sok esetben az anyanyelv használatát beszorították a konyhába, családi körbe. Most, amikor millióegy lehetőség lenne intézményesen használni a magyar nyelvet, akkor kényelmesek vagyunk, nem merünk, nincs pénz, nincs ember. Kár.

Nesze neked Vadim-örökség
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 május 142026 május 14, 14:11

Nesze neked Vadim-örökség

“Hunivadékok!” “Takarodjanak Magyarországra!” ”Ismét a napjukat ünneplik ezek a nyomorultak!” “Irány Mongólia!” “Bezzeg...

Nesze neked Vadim-örökség
No comment
Kanapéfilozófia szerda, 2026 május 132026 május 13, 13:08

No comment

Csodálatos lény az ember, mindent tud, mindenhez ért! Anélkül, hogy tanulta volna! Ha nem hiszik, figyeljék a kommenteket! Ezekben aztán benne...

No comment
Ismeretlen ismerősünk: Britta, a kedves kiszolgáló a játékboltból
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 május 72026 május 7, 12:06

Ismeretlen ismerősünk: Britta, a kedves kiszolgáló a játékboltból

Fél éve dolgozik a Boribon nevű játéküzletben, de már korábban is szívesen betért a Bolyai utcai térbe. Azt mondja, az ő gyermekkorában...

Ismeretlen ismerősünk: Britta, a kedves kiszolgáló a játékboltból
Túlélési szótár boomereknek
Kanapéfilozófia kedd, 2026 április 282026 április 28, 09:43

Túlélési szótár boomereknek

Siiiixxseveeeen! Van olyan szülő, akinek a hátán még nem áll fel a szőr ettől az egykor oly ártatlan két számjegytől? A skibidi...

Túlélési szótár boomereknek
Kanapéfilozófia péntek, 2026 április 242026 április 24, 17:14

„Hazaszerető” és „hazaáruló”

Azt hiszem, hosszú időre elegem lett a hazaszeretet és a hazaárulás szóból. Lehet, nem is tudom pontosan, mit kell érteni e két fogalom...

„Hazaszerető” és „hazaáruló”
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 április 202026 április 20, 12:51

Virágot vegyenek!

A virágárus néni stratégiailag jól helyezkedett: a forgalmas buszmegállóban a fal mellett állt, kezében egy csokor orgonával és egy csokor...

Virágot vegyenek!
Kanapéfilozófia péntek, 2026 április 172026 április 17, 15:36

Ezekről és azokról

Hetek óta arra készülök, hogy miután lejár a magyar országgyűlési választás, a szinte végsőkig lezüllesztett közbeszédről, a...

Ezekről és azokról
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 április 162026 április 16, 13:42

Ismeretlen ismerősünk: Csaba, a pizzás vállalkozó a györgyfalvi negyedből

Csaba és Attila két éve vásárolta meg a Györgyfalvi negyed végén, a 3-as troli végállomásánál lévő helyiséget, ahol korábban...

Ismeretlen ismerősünk: Csaba, a pizzás vállalkozó a györgyfalvi negyedből