Rákay Philip és a coming out

Vannak a mi újságíróink, és a ti újságíróitok, a mi véleményformálóink és a tieitek.

Az elmúlt hetekben több alkalommal is foglalkoztam a Kanapéfilozófiában a vélemény, illetve a sajtó szabadságával. Az alapgondolat, amelyet ismételten megfogalmaztam arról szól, hogy a Kolozsvári Rádió nem arra törekedik, hogy a többség által szépnek, jónak, helyesnek elfogadott álláspontot ismételgesse, hanem arra, hogy egy-egy témában a más véleménynek is teret engedjen. Álláspontunk szerint ez a helyes, közszolgálati megközelítés: nem fogalmazunk meg értékítéleteket, nem állunk egyik, vagy másik oldalra, hanem megpróbálunk teljes képet nyújtani a hallgatóink számára a feldolgozott témákban, a konklúzió levonását pedig rájuk bízzuk.

A minap a telex.hu YouTube-csatornáján néztem egy Rákay Philippel készült interjút. A neves fideszes médiaszereplőt, film producert arról kérdezték, hogy szokott-e találkozni az ellenzéki médiában megjelent jó írásokkal, videókkal? Ezt válaszolta a riporternek: „Szabaduljon fel, coming outoljon, mondja azt, hogy én egy baloldali, liberális ember vagyok, és ez alapján a percepció alapján készítem az interjúimat, írom a cikkeimet, forgatom a videóimat. Mi történne?”

Vagyis teljesen természetesnek tartja, hogy egy újságíró véleménye, álláspontja, világnézete, meggyőződése meg kell jelenjen, vagy megjelenhet az általa elkészített produktumban. Több bajom is van ezzel a kijelentéssel.

Az első, hogy azt feltételezi, hogy minden médiafogyasztó elé oda kell tolni azt a tartalmat, amiben hisz, ebben a hitében kell megerősíteni, és kész. Vagyis, ugyanazon a felületen nem kell foglalkozni a gondolkodás és mérlegelés lehetőségének biztosításával. Ha fideszes vagy, nézd a közmédiát, vagy kövesd a Megafont, esetleg klikkelj az Origóra, ha ellenzéki, akkor ott van neked az RTL-Klub, a 444, meg a Klubrádió. Értem én, hogy politikai megfontolásból, a szavazók közeltartása szempontjából ez egy egészséges megközelítés, de az én fejemben, egy normális társadalomban a tájékoztatás nem így kéne, hogy működjön.

A másik bajom a Rákay-féle megjegyzéssel az, hogy nem is feltételezi, hogy létezik harmadik út. Vagy negyedik, ötödik, hatodik. Csak a mi és ti osztatban gondolkozik.

Vagyis, vannak a mi újságíróink, és a ti újságíróitok, a mi véleményformálóink és a tieitek. Nem ad teret annak, hogy valaki ne a jobb vagy bal törésvonalban gondolkodjon, higgyen, tájékozódjon.

A harmadik kifogásom pedig az, hogy amennyiben teljesen természetesnek vesszük az újságíró véleményének megjelenését a cikkben, interjúban, riportban, vagy bármi más műfajban, akkor én, mint médiafogyasztó honnan tudhatom, hogy mi az igazság? Miért akarják eldönteni ezt helyettem? Miért tartják a világ legtermészetesebb dolgának, hogy az újságíró feladata a saját, vagy a fenntartója mantrájának sulykolása?

Igen, tudom, viccesnek tűnhet, hogy a politikában eltöltött évek után éppen én háborgok az újságírók Rákay-féle beskatulyázása miatt, de engedjék meg nekem, hogy a lehető legőszintébben állítsam: a Kolozsvári Rádióban mi másképp dolgozunk, másképp tájékoztatunk.