Rózsa Sándor tőlünk tanulhatná, hogyan vonja össze a szemöldökét
Van egy kolozsvári fiatal srác, aki egy ideje elég nagy sikert arat a TikTokon. Legutóbb Halloween éjszakáján sikerült megnevettetnie több száz embert. Vajon mivel? Egy ötletes jelmezzel: óriási méretű gázszámlát akasztott a nyakába, azzal sétálgatott a központban.
Olyan keserűek, sőt, savanyúak lettünk! Figyeljék meg az utcán járó embereket. Egy férfi mogorván rohan, mert otthagyta pár neuronját, míg leparkolt Kolozsvár főterén. Egy anyuka kétségbeesetten próbálja elrángatni gyermekét a cukrászda kirakata elől, mert dolog van, haladni kellene, de a gyermek lecövekelt, és ordít a sütemény után. Öt óra körül a munkából hazatartók mesterkurzust tarthatnának Rózsa Sándornak, hogy miként kell összevonni a szemöldököt. A fiatalok a telefonjukba bújva, annyira, hogy azt sem veszik észre, ha ismerős mellett mennek el. Néha olyan, mintha zombik laknák ezt a túlzsúfolt, fárasztó várost. Számolják meg, hány mosolygó, vagy nevető embert látnak! Elvétve, keveset, mert a mindennapok kiölik belőlünk a lazaságot, a derűre való igényt.
Van egy kolozsvári fiatal srác, aki egy ideje elég nagy sikert arat a TikTokon. Legutóbb Halloween éjszakáján sikerült megnevettetnie több száz embert. Vajon mivel? Egy ötletes jelmezzel: óriási méretű gázszámlát akasztott a nyakába, azzal sétálgatott a központban. Most, amikor mindenki a téli költségek miatt retteg, valóságos felüdülés volt látni ezt a nyomorúságból poént faragó gesztust, és a szembemenők egytől-egyig hahotázva köszönték meg a szellemességet. Ugyanez a srác gyűjtött már aláírásokat abszurd petíciókhoz: például hogy az ásítás ne legyen ragadós, hogy a nők is pisilhessenek állva. Hűvös őszi reggelen fürdőköpenyben és papucsban arra kérte a járókelőket, hogy segítsenek neki kinyomni a fogpasztát a tubusból. Mit ad isten, senki nem hordta le, küldte melegebb éghajlatra, és a harmadik ember már segített is. Ahogyan az a lakatos is, akit azért hívott, hogy tüntesse el azt a lakatot, amit az Erzsébet-hídra akasztott, mert elhagyta a barátnője. Ha ezeket a videókat nézem, szeretem a kolozsváriakat, és kicsit büszke is vagyok rájuk.
Ez a srác nem vérbeli humorista, nincsenek nyelvi sziporkái, néha határozottan bugyutának hat. Talán ezért vannak iránta bizalommal az emberek: nem félnek, hogy óriási összegekért kuncsorog, vagy csúfot űzne belőlük. Megállnak, kíváncsian végighallgatják, hahotáznak egy egészségeset, kommentár nélkül kinyomják a tubusból a fogpasztát, majd úgy mennek tovább, hogy oda a keserű arckifejezésük. Kicsit olyan ez, mint amikor utcazenészek mellett haladunk el, és ösztönösen felvesszük a ritmust, sőt, átváltunk tánclépésre, és máris szebben süt a nap.
Óriási szükségünk van a nevetésre, erre a maximális bizalomra, amivel mások felé fordulunk, a „szebben süt a nap”-érzésre. Hagyjuk, hogy mindezt valaki, akár egy vadidegen, előcsalogassa belőlünk.
