Nem mind ősz, ami fénylik
Egyezünk meg: a „taknyos ősz” nem romantikus. Köze sincs a gesztenyesütés illatához, a parkbéli sétákhoz vagy a költők által megénekelt évszakhoz.
Szerkesztő: Sebők Tímea, 2025 október 2, 13:47 / actualizat: 2025 október 2, 15:22
Van valami kifejezetten ellenszenves abban, ahogy az ősz ránk telepszik. Nem a sárguló falevelekre gondolok és a hűvös reggelekre, mert azokban van szépség, hanem arra a nyirkos, szürke, mindent átitató állapotra, amitől az ember kabátja folyton nedves, a zsebe dagad a használt, gyűrött zsebkendőktől, a cipője állandóan átázik.
Egyezünk meg: a „taknyos ősz” nem romantikus. Köze sincs a gesztenyesütés illatához, a parkbéli sétákhoz vagy a költők által megénekelt évszakhoz. Sokkal inkább a zsúfolt buszok köhögő és tüsszentő utasairól szól, a sáros cipőnyomokról a lépcsőházban, az osztálytermek foghíjas padsorairól, a zsúfolt gyógyszertárakról. Az embernek nincs kedve semmihez, mert a nap is ritkán mutatkozik. A fény hiánya lassan kikezdi a kedélyt, a nyirkosság pedig az ízületeket. Ez az az időszak, amikor az időjárás nem csak látványában rossz, hanem kellemetlen is. Egyfajta állandó bosszúságot okoz, ami beszivárog a hétköznapokba.
Nem szeretem ezt a ridegséget. A novembert például kifejezetten utálom, holott az a születésem szent hónapja. De mindent lehet rá mondani, csak azt nem, hogy szép. Emlékszem, egyetemista koromban, egy ilyen „csodálatos” őszi napon csorgó esőben caplattam hazáig, az esernyőm csak arra volt jó, hogy ráfagyjon a kezem, mert egyébként a hátam közepéig vizes voltam, a nadrágom pedig felszívta azt a vizet, aminek már nem sikerült a cipőmbe beszivárognia. Át voltam fagyva és a sírás kerülgetett, mert tudtam: az albérletben még nem indították be a távfűtést, és az, hogy beülök egy kád forró vízbe nem játszik, mert a 10. emeletre nem ér fel a meleg víz. Hazaértem: a látvány valóban siralmas volt: a lakótársam nyakig be volt takarózva és kesztyűs kézzel olvasott. Bánatunkban kiültünk az aprócska konyhába és azt tettük, amit egyáltalán nem szabad: a tűzhely összes gázégőjét meggyújtottuk, még a sütőbe is befűtöttünk, hogy valamennyire átmelegedjünk. Nekem ez az emlékem az ősz csúf arcáról. Azóta immunis vagyok mindenféle „őszi romantikára”. Nem érdekelnek az olyan nosztalgikus csomagolások, mint: az ősz a teázás évszaka, a kuckózós napok, puha takaró, illatos gyertya stb. Legyünk őszinték: teát azért iszunk, mert kapar a torkunk, a takaró alatt pedig nem holmi romantikus kuckózásra kell gondolni, hanem didergésre. Szerintem ezt az időszakot egyedül a gyógyszeripar kedveli, mert neki tiszta aranybánya. Nekünk, vagy legalábbis nekem ellenben vacogás és bosszúság.
Lehet szeretni az őszt, persze, de a taknyos ősznek szerintem nincsenek rajongói. Csak túlélői. Addig is, az erő és az esernyő legyen mindannyiunkkal.
