Élő Kolozsvári Rádió

Elon Musk karlendítése, amit nem nevezünk annak

Musk nem cáfolta, hogy karlendítést tett Trump beiktatásán, hanem közölte, hogy nagyon unalmas már az állandó hitlerezés. Ettől félek én igazán: hogy unalmas.

Elon Musk karlendítése, amit nem nevezünk annak
2025 január 24, 12:38

„Timi, tudod, ki lesz a következő amerikai elnök?” – szegezték nekem a kérdést Donald Trump beiktatásának napján. „J. D. Vance” – vágtam rá gondolkodás nélkül, hiszen első blikkre logikusnak tűnt, hogy az alelnök a következő négy évet saját jelöltségének építgetésére használja fel, és bár nem gyakori, nem is példátlan hogy az ország második embere elnökké avanzsáljon.

„Nem, hanem Elon Musk”, mondta beszélgetőtársam, és egy pillanatra megállt bennem az ütő. Nem először beszélek a Kanapéfilozófiában a világ leggazdagabb emberéről, múltkor a Doge, azaz a Department of Government Efficiency hatékonysággal foglalkozó intézmény apropóján került szóba. Már akkor elég ijesztőnek tartottam ezt a mémpolitizálást, most azonban olyat tett, amellyel kapcsolatban nem tudjuk azt mondani, hogy hagyjuk, csak eltereli a figyelmet a valóban fontos dolgokról. És már az is önmagában ijesztő, hogy 2025-ben erről beszélni kell, sőt: beszélGETni kell.

Elon Musk ugyanis a Trump beiktatási ceremóniáján olyan mozdulattal dobta oda a szívét a közönségnek, amelynek teljes koreográfiája megegyezett egy náci karlendítéssel. Aztán később még egyszer megismételte, biztos, ami biztos. Mi pedig napok óta arról beszélünk, hogy ez valóban karlendítés volt-e, és egyáltalán mit akart mondani a költő. A költő – vagyis Musk – egyébként ahelyett, hogy egyértelműen cáfolta volna, és kijelentette volna például azt, hogy véletlenül tett egy rossz mozdulatot, sértődött tweetben – vagy X-ben, hogy kell ezt mondani? – közölte, hogy nagyon unalmas már az állandó hitlerezés.

Ettől félek én igazán: hogy unalmas. Hogy tényleg túl messze vagyunk már a második világháború borzalmaitól, hogy az emléknapok, a filmek, a könyvek már hidegen hagynak. Hogy oda jutottunk, hogy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök megvédi Muskot, mondván, az nem is karlendítés volt, és Musk jó barátja az országának. Hogy náci karlendítésre hasonlító mozdulatnak – még rosszabb esetben „fura” mozdulatnak nevezzük azt, ami világos és összetéveszthetetlen. Csak azért, mert nem az Amerikai Nemzetszocialista Párt alakuló ülésén történt, hanem a demokratikusan megválasztott elnök beiktatásán. Hogy előszedünk más politikusokról készült pillanatképeket, akár videókból képernyőmentéseket, azt igazolandó, hogy mások is felemelték már úgy a kezüket. Videók persze sosem kísérik ezeket az állóképeket, mert azokból egyértelműen kiderülne, hogy teljesen más jellegű gesztikulálás közben kapták el a másodperc töredékéig kialakult karállást. Relativizálunk és magyarázunk, lassan a saját szemünknek sem hiszünk, ez a nagy baj.

Korábban említett beszélgetőtársammal elég gyorsan rájöttünk, hogy Elon Musk mégsem lehet amerikai elnök, mivel nem az Egyesült Államokban született, hanem Pretoriában, és ez kizáró ok – emlékezzünk csak arra, hogyan próbálták meg ezt rákenni Barack Obamára, pedig ő Hawaii-n született. Viszont lehet, hogy teljesen mindegy, hogy viseli-e az államelnöki titulust, vagy sem. Elég, hogy folyamatosan ott legyen a hatalom közelében. Lehet, hogy könnyebb is így, nem kötik semmiféle hivatali teendők, nincsenek diplomáciai kötelezettségei, amelyek még akkor is valamennyire kordában tartják az elnököt, ha éppen Donald Trumpnak hívják, és a protokoll számára néha opcionális. Ülhet nyugodtan az álomvilágában, ahol nemcsak a világ leggazdagabb embere, hanem a világ legjobb videójátékosa is, meg bármi, amit csak akar. És közben normalizálja a világ egyik vezető nagyhatalmának élbolyában az oligarchalétet, amelybe egy-két karlendítés is belefér. Majd mi kimagyarázzuk neki.

Bízd csak anyucira és apucira!
Kanapéfilozófia péntek, 2026 október 162026 október 16, 12:17

Bízd csak anyucira és apucira!

Nem is olyan régen egy tanítónőt lökdöstek meg a szülők azért, mert a gyermeküket rendreutasította egy osztálykiránduláson, most pedig...

Bízd csak anyucira és apucira!
Ne járjunk úgy, mint a zongorával
Kanapéfilozófia szerda, 2026 október 142026 október 14, 13:47

Ne járjunk úgy, mint a zongorával

Valamikor bő 10 évvel ezelőtt, politikai döntéshozói minőségemben, azt kérte számon rajtam egy tényfeltáró újságíró, hogy miért...

Ne járjunk úgy, mint a zongorával
Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 október 82026 október 8, 14:53

Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít

Általában sokan álldogálnak Vincze Zsolt műhelye előtt a Szappany/Tipografiei utcában, de az emberek türelmesen kivárják, hogy rájuk...

Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít
Tegyem vagy ne tegyem?
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 október 52026 október 5, 13:47

Tegyem vagy ne tegyem?

Hűséges szelektáló vagyok, erről többször beszéltem. De be kell ismernem: eléggé fogy már a türelmem. Legutóbb a közösségi platformon...

Tegyem vagy ne tegyem?
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 október 12026 október 1, 14:26

V-am găsit mașina!

Valamikor a kilencvenes évek közepén ellopták az egyik ismerősöm autóját. Eltelt egy év. Aztán még egy. A srác közben beletörődött,...

V-am găsit mașina!
Kanapéfilozófia szerda, 2026 szeptember 302026 szeptember 30, 12:45

Egyenruha ellen egyenfekete

Sok évvel ezelőtt egy kommunikációs guru arra hívta fel a figyelmem, hogy nem igaz az állítás, miszerint a fiatalok utálják a...

Egyenruha ellen egyenfekete
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 szeptember 242026 szeptember 24, 14:21

Ismeretlen ismerősünk: Attila, aki kávézót nyitott a belvárosban

Stabilan működő, biztos vendégkörrel rendelkező és a minőségre alapozó helyet szeretne továbbra is Székely Attila, aki márciusban...

Ismeretlen ismerősünk: Attila, aki kávézót nyitott a belvárosban
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 szeptember 72026 szeptember 7, 14:44

Ma is nehéz az iskolatáska…

Ez igazából nem változik, azt hiszem: hogy időnként erőfeszítést igényel a tananyag elsajátítása, a képzeletbeli iskolatáska...

Ma is nehéz az iskolatáska…