Élő Kolozsvári Rádió

„Végre ég a sátán fészke, de az állatokat sajnálom”

Január 7-től erdőtűz van Los Angeles megyében, jó ideig nehéz lesz élni a környéken. Erre mit mond a magyar, akinek ezredszer is szegen maradt az empátia-kabátja?

„Végre ég a sátán fészke, de az állatokat sajnálom”

Szerkesztő: Sebők Tímea, 2025 január 20, 11:00

Az év első napjaiban szentül meg voltam győződve, hogy a következő időszakban kevesebbet foglalkozom negatív jelenségekkel, hogy ezentúl a pohár félig tele lesz, és nem félig üres. Nem tartott sokáig.

Január 7-től erdőtűz van Los Angeles megyében, amely a Santa Ana széllökései és a szárazság miatt pillanatok alatt óriási területekre kiterjedt, többek között Hollywood Hillst is elérte. Január 14-ig 25 halálos áldozata volt a tűzvésznek, a kötelező kitelepítés több, mint 150 ezer embert érintett, 10 ezer ingatlan porrá égett vagy komolyan megsérült, elpusztult a növényzet és a környék állatainak többsége. A levegő minőségi indexe 173 volt, jónak az 50, vagy annál kisebb számít. Víz- és áramszolgáltatás nélkül maradt Los Angeles számos része. Szóval jó ideig nehéz lesz élni a környéken.

Erre mit mond a magyar, akinek ezredszer is szegen maradt az empátia-kabátja? „Aztán mi közöm hozzá? A Föld túloldalán van.” Vagy: „Nem kívánok senkinek semmi rosszat, de a jóisten megfizet mindenkinek érdeme szerint”. Vagy: „Végre ég a Sátán fészke!” Az idézőjeles kedvencem: „Az állatokat sajnálom”. Bárhová is helyezzük a hangsúlyt, a folytatás egy és ugyanaz: az embereket azonban nem. Lehet, hogy aki ezt a kegyetlen mondatot leírta, közben az ölében doromboló házi kedvencét, Cirmost simogatta.

És mi váltotta ki ezt a tömény ellenszenvet a nagyérdeműből? Az, hogy a leégett házak nagy hányada hollywoodi sztárok több millió dollárt érő otthona volt. Nekik meg ugyebár van pénzük újra, miért sajnáljuk őket. A hangsúly az otthonon van, ami soha nem csak egy épület, meg az udvaron lévő hatalmas medence. Az otthon az a sarok, ahová a karácsonyfát szokták állítani, az otthon a gyermekek fotója, az otthon a kedvenc fotel, amelybe bezuhannak egy nehéz forgatási nap után. A pénzüket nem lopták, megdolgoztak érte. Mi is dolgozunk, mégis alig húzzuk a belünket – mondhatnák. Hát persze, hogy dolgozunk, csak pechesek vagyunk: senki nem repült ide Hollywoodból azt mondani, hogy a Facebook-profilunk szerint is egyértelmű, hogy mi leszünk a következő James Bond, vagy hogy újra forgatják a Basic Instinctet, és Sharon Stone-énál simán szexibb a kisugárzásunk.

Ami Hollywoodból érkezik, az fertő, ott hemzsegnek a libsik, átműttetik a gyermekeinket, terjesztik a sátánizmust, bomlasztják a boldog magyar családokat. Biztosan így van. Mel Gibsont lehúzhatjuk a budin, mert készített egy Passiót, amivel kivívta a fél világ ellenszenvét, bár azt se felejtsük, hogy A halálos fegyverrel meg jó pár unalmasba fulladó hétvégénket mentette meg. De mi a baj az Oscar-díjas Anthony Hopkinssal, Jamie Lee Curtissel, a Csillagok háborúja Luke-jával? Már látom is a kommentelőket, amint vasárnap azt kell meggyónniuk, hogy fél szemmel már megint Hannibal Lectert lesték, vagy tizedszer is újranézték a gyermekkel a Szívek szállodája sorozatot, amelynek egyik szimpatikus szereplője is a kilakoltatottak között van.

Nehéz empatikusnak lenni. Míg nem a mi házunk ég, nem a mi életünk van veszélyben, addig a villanyszámlán kívül semmi nem érdekel bennünket. Szerencsére tényleg nem ég a házunk, rendben vannak a szeretteink is. Kisajtolhatnánk magunkból egy annyit, hogy sajnáljuk a Los Angeles-ieket, vagy aggódunk értük. Zárásként még idebiggyesztek egy gondolatot, de csak azért, mert most tényleg nagyon üres a fél pohár: ne feledjük, mivel nem ég a házunk, továbbra is ép, és érintetlen a magyar helyesírási szótárunk is!

Bízd csak anyucira és apucira!
Kanapéfilozófia péntek, 2026 október 162026 október 16, 12:17

Bízd csak anyucira és apucira!

Nem is olyan régen egy tanítónőt lökdöstek meg a szülők azért, mert a gyermeküket rendreutasította egy osztálykiránduláson, most pedig...

Bízd csak anyucira és apucira!
Ne járjunk úgy, mint a zongorával
Kanapéfilozófia szerda, 2026 október 142026 október 14, 13:47

Ne járjunk úgy, mint a zongorával

Valamikor bő 10 évvel ezelőtt, politikai döntéshozói minőségemben, azt kérte számon rajtam egy tényfeltáró újságíró, hogy miért...

Ne járjunk úgy, mint a zongorával
Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 október 82026 október 8, 14:53

Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít

Általában sokan álldogálnak Vincze Zsolt műhelye előtt a Szappany/Tipografiei utcában, de az emberek türelmesen kivárják, hogy rájuk...

Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít
Tegyem vagy ne tegyem?
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 október 52026 október 5, 13:47

Tegyem vagy ne tegyem?

Hűséges szelektáló vagyok, erről többször beszéltem. De be kell ismernem: eléggé fogy már a türelmem. Legutóbb a közösségi platformon...

Tegyem vagy ne tegyem?
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 október 12026 október 1, 14:26

V-am găsit mașina!

Valamikor a kilencvenes évek közepén ellopták az egyik ismerősöm autóját. Eltelt egy év. Aztán még egy. A srác közben beletörődött,...

V-am găsit mașina!
Kanapéfilozófia szerda, 2026 szeptember 302026 szeptember 30, 12:45

Egyenruha ellen egyenfekete

Sok évvel ezelőtt egy kommunikációs guru arra hívta fel a figyelmem, hogy nem igaz az állítás, miszerint a fiatalok utálják a...

Egyenruha ellen egyenfekete
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 szeptember 242026 szeptember 24, 14:21

Ismeretlen ismerősünk: Attila, aki kávézót nyitott a belvárosban

Stabilan működő, biztos vendégkörrel rendelkező és a minőségre alapozó helyet szeretne továbbra is Székely Attila, aki márciusban...

Ismeretlen ismerősünk: Attila, aki kávézót nyitott a belvárosban
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 szeptember 72026 szeptember 7, 14:44

Ma is nehéz az iskolatáska…

Ez igazából nem változik, azt hiszem: hogy időnként erőfeszítést igényel a tananyag elsajátítása, a képzeletbeli iskolatáska...

Ma is nehéz az iskolatáska…