Karácsony Apó

Függetlenül attól, hogy mennyi minden történik a világunkban, függetlenül a bizonytalanságoktól és fájdalmaktól, valahol muszáj megőrizni annak a képességét, hogy megpróbáljunk örömet szerezni másoknak.

Szerkesztő: Sebők Tímea, 2024 december 23, 12:28

Évről évre egyre korábban kezdem az ünnepekre való felkészülést. Persze ez nem azt jelenti, hogy már novemberben nekifogok bejglit sütni. A felkészülést a teendő- és vásárlólisták hosszú sora és összegzése, az előretervezés jelenti. Remélve, hogy így a végén lesz legalább egy-két nap, amikor bejglisütés és fenyőillat.

Évről évre egyre hosszabbak a listák és kevesebb az idő. Ez már valami olyan metafizikai együttállás, amit nem tudok megérteni. És ezzel nem vagyok egyedül, legalábbis a környezetem visszajelzései alapján.

Idén számottevő – függetlenül attól, hogy valaki a sajtóban dolgozott vagy sem-, hogy a decembert nagyban meghatározta az elnök- és parlamenti választás, még ha az előbbi úgy, ahogy vol,t ment is a kukába. Nehezen lehet a célra – bejglisütés, fenyőillat – összpontosítani, amikor folyamatosan el kell mondani és meg kell védeni az igazunkat. Amikor felborulni látszik az addig ismert világ.

Bár nem volt nagy kedvem hozzá, még december elején levettem a polcról J. R. R. Tolkien Karácsonyi levelek című könyvét. A Gyűrűk Ura történetek szerzőjének gyerekei nem csupán az ajándékok miatt várták a nagyszakállú érkezését. Az esős Angliába nem az angyal, hanem Karácsony Apó gondoskodik a gyerekek minden kívánságáról. Tolkien gyerekei minden évben képekkel illusztrált leveleket is kaptak, amelyekben az Apó mesélt a házáról, a segítőiről, a koboldokkal vívott csatáiról, arról hogy mi történik az Északi-sarkon, ahol ő lakik.

Ha valaki azért lapozná fel a leveleket, mert a Gyűrűk Ura és a Hobbit hangulatára vágyik, annak lehet picit csalódás lesz ez a gazdagon illusztrált könyv. Karácsony Apó leveleinek nincs köze ahhoz a fantasy világhoz, amelyet sokan nagyon nagyon szeretünk. Ez a könyvecske másfajta tanulsággal bír. Nézzük az évszámokat. 1920-ban John Tolkien legidősebb fia 3 éves volt. Ekkor érkezett az Északi-sark bélyegzőjével ellátott első levél. És jöttek mindaddig, amíg a másik három gyerek Michael, Christopher és Priscilla is elérte a kamaszkort. Jöttek azokban az években is, amikor Anglia történetének legnagyobb csatáit vívta, sőt amikor egész Európa égett. Részlet az 1941-es levélből:

“Drága Priscillám:

Úgy örülök, hogy idén sem felejtettél el írni nekem. Egyre kevesebb gyerek tartja velem a kapcsolatot. Úgy vélem ez is e miatt a szörnyű háború miatt van, és remélem ha majd véget ér, minden visszazökken a rendes kerékvágásba és megint annyi dolgom lesz, hogy nem is győzöm majd. De most borzasztó sokan elveszítették a házukat, vagy kénytelenek voltak elhagyni az otthonukat, úgy tűnik a fél világ nem ott van, ahol lennie kellene.”

Ezt a levelet olvasva valahogy azt éreztem Karácsony Apó most nekem is üzent. Függetlenül attól, hogy mennyi minden történik a világunkban, függetlenül a bizonytalanságoktól és fájdalmaktól, valahol muszáj megőrizni annak a képességét, hogy megpróbáljunk örömet szerezni másoknak. Persze Karácsony Apó azt is leírja, ha a játékraktára éppen üres, és az adott évben csak egy aprócska ajándékot tud küldeni. Vagy ha elfogyott a tinta és emiatt nem készült a levélhez festmény. De arról is beszámol, ha a háború miatt elvesztek a kisgyerekek levelei és ezért egyáltalán nem azt az ajándékot viszi, amit kértek volna.

De a mély és őszinte rágondolás, a szeretetnek ez a fajta egyszerű megnyilvánulása nem maradt el. Karácsony Apó vagy nevezzük bárhogy, a legnehezebb években sem tűnhet el.

Áldott ünnepet kívánok mindenkinek!