A jó fizetés mellett mi kell ahhoz, hogy boldog legyen az alkalmazott?
Romániában az alkalmazottak több mint fele érzi úgy, hogy nem becsülik meg munkahelyén.
Szerkesztő: Sebők Tímea, 2024 november 12, 15:45
Reggel van, még álmos a város. Novemberi ködbe burkolózva, sietős léptekkel jön felém egy kedves ismerős.
Hova sietsz? Munkába, csak éppen beszaldtam az üzletbe, mert ma a városban ebédelek, mondja, szeme huncutan nevet, megemeli a bevásárló zacskót, benne kifli, joghurt. Vagyis délben bekapok valamit, munka közben – teszi hozzá. Nevet egyet, majd folytatja: képzeld, láttam a filmekben, hogy máshol nemcsak papíron van ebédszünet, be is tartják. Délben mindenki abbahagyja a munkát, étteremben ebédelnek vagy az intézmény étkezdéjében, mert van olyan, és van társalgó is, ahol beszélgetni, kávézni, teázni lehet, sőt, Istenem, még ovija is van az intézménynek, hogy miközben dolgozol, a gyermekedhez közel legyél. Milyen jó, reggel nem kell kétfelé futnod, átvergődnöd a forgalmi dugókon, hogy a gyermeket a város másik végében lévő oviba vigyed, te meg idejében beérj a munkahelyedre. És nyugodtabb is vagy, míg dolgozol, ha tudod, hogy ott van a gyermeked, közel hozzád, csak pár helyiség választ el benneteket.
Bólogatok, hogy bizony, nálunk is jó lenne, aztán rövidre fogom a mondókámat, el ne késsen, siet is, kezében kifli-joghurt ebédkéjével.
Gyorsítok én is, aztán csatlakozom a jelzőlámpánál várakozó, munkába igyekvők tömegéhez, és eszembe jut egy nemrég látott femérés, miszerint Romániában az alkalmazottak 60 százaléka érzi úgy, hogy nem becsülik meg munkahelyén. Az állami alkalmazottak körében ennél nagyobb 63 százalék az aránya azoknak, akik úgy vélik, munkájukat nem ismerik el kellőképpen. Ugyanakkor az alkalmazottak 55 százaléka nem motivált kellőképpen, és, talán már mondanom sem kell, hogy a felmérés szerint a magánszférában dolgozók motiváltabbak, mint az állami alkalmazottak.
Ez így történt, és ezek a tények, a filozofálást meg Önökre bízom, ha majd lesz idejük beszélgetni a kanapén!
