Élő Kolozsvári Rádió

What’s up? Jójó, de hánykor?!

Azon kezdtem el gondolkodni, hogy miért engedjük meg kikopni az életünkből az alapvető udvariassági szabályokat?

What’s up? Jójó, de hánykor?!
2024 október 17, 15:24

Bár csak néhány éve jelentek meg az interaktív online csoportok, ma már biztos, hogy nincs olyan internetfelhasználó, aki ne lenne tagja legalább egy-kettőnek. Én per pillanat 11 WhatsApp csoportban vagyok jelen, ezek többnyire baráti, munkahelyi, iskolai, vagy különböző érdeklődési körök mentén jöttek létre. Segítik az egymás közötti kommunikációt, és mint ilyen, valóban nagyon hasznosak. A gond akkor kezdődik, amikor az online világban háttérbe szorulnak azok az illemszabályok, amelyek egykor alapvető társadalmi elvárások voltak.

Az egyik WhatsApp csoportban régóta bosszantott, hogy a tagok fittyet hányva egymásra, a nap bármely szakában beírták óhaj-sóhajukat. Nem számított, hogy késő este vagy pirkadat van, a közlendőt közölni kellett és kész. Ismerős az érzés ugye, amikor az ember tisztában van azzal, hogy ő húzza a rövidebbet, de akkor is muszáj valamit szóvá tennie? Na, így jártam én is. Elmentem a falig és rá kellett jönnöm, hogy az a fal valóban ott is van.

Mikor arra kértem a társakat, hogy próbáljuk betartani az emberi időt a kommunikációkor, egyből jött a replika: mi nálam az emberi idő? és ha zavar, hogy mások este 11-kor vagy hajnali hatkor írogatnak, miért nem halkítom le a telefonomat? tudom-e egyáltalán, hogy hol van a mute gomb?

Senki nem mondta azt, hogy álljatok meg, gondolkodjunk el egy kicsit azon, amit Orsi mond. Orsi pedig még egy darabig próbált érvelni, aztán keserűen elhallgatott.

Azon kezdtem el gondolkodni, hogy miért engedjük meg kikopni az életünkből az alapvető udvariassági szabályokat? Talán nem is az zavar leginkább, hogy valaki késő este vagy kora reggel ír üzenetet, hanem az a tény, hogy a kapcsolatainkban egyre kevésbé figyelünk egymásra. Már nem gondolkodunk el azon, hogy a másik embernek milyen lehet az időbeosztása, a helyzete, vagy akár az érzelmi állapota, MI lettünk fontosak: ebben a pillanatban érünk rá valamit közölni és pont. Utánunk az özönvíz.

Mintha a technológia, amely egyre gyorsabbá teszi a világot, a türelmet és a figyelmet is elrabolná tőlünk. A „mikor” és a „hogyan” háttérbe szorul, csak a „most” és a „minél gyorsabban” számít. És ahogy egyre inkább beleragadunk ebbe a tempóba, egyre kevesebb hely marad az emberi érintkezés finomságainak, az udvariasságnak, a tiszteletnek. A digitális világban az emberek gyakran elfelejtik, hogy az online kommunikáció ugyanúgy behatolhat a másik intim szférájába, mint a személyes érintkezés. A határokra, az időzítésre való figyelés a tisztelet jele volt korábban, és szerintem ennek a tiszteletnek az online térben is meg kellene maradnia. Maradi vagyok? Vállalom.

Talán a világ valóban felgyorsult, de a választás még mindig a miénk: fontosak-e az emberi kapcsolatok alapvető szabályai vagy sem? Dönthetünk így is, meg úgy is. De ha lemondunk az udvariasság legapróbb formájáról, elveszítjük a jogunkat a modern társadalmat bírálni, hiszen a társadalom nem valami tőlünk független, külső erő, hanem az egyéni döntések és viselkedések összessége. Minden apró figyelmesség vagy annak hiánya hozzájárul ahhoz, hogy milyen környezetben élünk. Ha elfogadjuk, hogy a hétköznapi udvariasság elhalványuljon, akkor tulajdonképpen mi magunk is hozzájárulunk ahhoz, hogy a világ ridegebb, személytelenebb és közömbösebb legyen.

Bízd csak anyucira és apucira!
Kanapéfilozófia péntek, 2026 október 162026 október 16, 12:17

Bízd csak anyucira és apucira!

Nem is olyan régen egy tanítónőt lökdöstek meg a szülők azért, mert a gyermeküket rendreutasította egy osztálykiránduláson, most pedig...

Bízd csak anyucira és apucira!
Ne járjunk úgy, mint a zongorával
Kanapéfilozófia szerda, 2026 október 142026 október 14, 13:47

Ne járjunk úgy, mint a zongorával

Valamikor bő 10 évvel ezelőtt, politikai döntéshozói minőségemben, azt kérte számon rajtam egy tényfeltáró újságíró, hogy miért...

Ne járjunk úgy, mint a zongorával
Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 október 82026 október 8, 14:53

Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít

Általában sokan álldogálnak Vincze Zsolt műhelye előtt a Szappany/Tipografiei utcában, de az emberek türelmesen kivárják, hogy rájuk...

Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít
Tegyem vagy ne tegyem?
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 október 52026 október 5, 13:47

Tegyem vagy ne tegyem?

Hűséges szelektáló vagyok, erről többször beszéltem. De be kell ismernem: eléggé fogy már a türelmem. Legutóbb a közösségi platformon...

Tegyem vagy ne tegyem?
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 október 12026 október 1, 14:26

V-am găsit mașina!

Valamikor a kilencvenes évek közepén ellopták az egyik ismerősöm autóját. Eltelt egy év. Aztán még egy. A srác közben beletörődött,...

V-am găsit mașina!
Kanapéfilozófia szerda, 2026 szeptember 302026 szeptember 30, 12:45

Egyenruha ellen egyenfekete

Sok évvel ezelőtt egy kommunikációs guru arra hívta fel a figyelmem, hogy nem igaz az állítás, miszerint a fiatalok utálják a...

Egyenruha ellen egyenfekete
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 szeptember 242026 szeptember 24, 14:21

Ismeretlen ismerősünk: Attila, aki kávézót nyitott a belvárosban

Stabilan működő, biztos vendégkörrel rendelkező és a minőségre alapozó helyet szeretne továbbra is Székely Attila, aki márciusban...

Ismeretlen ismerősünk: Attila, aki kávézót nyitott a belvárosban
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 szeptember 72026 szeptember 7, 14:44

Ma is nehéz az iskolatáska…

Ez igazából nem változik, azt hiszem: hogy időnként erőfeszítést igényel a tananyag elsajátítása, a képzeletbeli iskolatáska...

Ma is nehéz az iskolatáska…