Élő Kolozsvári Rádió

Szerencsére mi rendben vagyunk

Feljelentést tettek a Székely Csaba Bányavirág című darabjából készült előadás ellen, mert – idézem: a Botond Nagy rendezte előadásnak nagyon durva a nyelvezete, és a történet a bányászokat depressziós alkoholistákként mutatja meg.

Szerencsére mi rendben vagyunk
2024 szeptember 27, 15:46

„Hideg volt a leves, leszúrta a feleségét” – ez egy szalagcím valamelyik magyarországi adón. Szándékosan választottam ottani sajtóbeli hírt, mert hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mi aztán ilyesmire soha nem vetemednénk. Ugyanazon a napon szembejött velem a petrozsényi Ion D. Sirbu Drámai Színház közleménye, miszerint az intézmény volt vezetője, jelenlegi alkalmazottja feljelentést tett a Székely Csaba „Bányavirág” című darabjából készült előadás ellen, mert – idézem: a Botond Nagy rendezte előadásnak nagyon durva a nyelvezete, és a történet a bányászokat depressziós alkoholistákként mutatja meg.

Értem én, hogy a Zsil-völgyében élők érzékenyek a bányász-témára, de hát Székely Csaba nem a bányászokat tűzte tollára, nem minősítget senkit, hanem megmutat egy élethelyzetet: a világ nagy történéseitől messze, szegénységben élő közösség tagjai próbálnak kijutni a válságból. Nincs munka, nincs szerelem, nincs orvosi ellátás, de van sok megkeseredett ember, akiket cserbenhagytak mindenféle rendszerek. Akiket népviseletben pózoltat és mosolyogtat a hagyományőrzésre építő televízió stábja. Igen, van, aki bánatát pálinkával oldja, de ne legyünk naivak, valószínűleg az oroszok után mi iszunk legtöbbet a világon, és minden harmadik családban van egy függő ember. Nagyon sajnáltam a petrozsényi színházat, hogy közleményében magyarázni kezdte, miről is szól Székely Csaba darabja. Mindezt egy szakmabeli miatt. Nevet nem említettek, nem is érdekes, de azért elgondolkodtató, hogy egy színházi ember miért nem tud bármit is kezdeni egy remek kortárs darabbal. Székely Csaba drámája szerintem vitathatatlanul remekmű, amely több mint 10 éve óriási sikerrel visznek színre mindenütt. Az első, marosvásárhelyi előadásból, melyet Sebestyén Aba rendezett, máig őrzöm emlékezetemben Viola Gábor és Bányai Kelemen Barna hosszú percekig tartó részeg szerencsétlenkedését, és hálás vagyok, hogy a részegséget, amit általában rosszul játszanak a színészek, ők ennyire profin hozták. Nem jutott eszembe ejnyebejnyézni, és a párbeszédek közben sem jegyzeteltem, hogy né, milyen csúnyát mondtak.

Egyre gyakrabban van az az érzésem, hogy az emberek egy tetemes hányada a templomajtó szerepkört öltötte magára. Óbégat, hogy jaj, ez tiszteletlen, ez csúnya, ez bántó, meneküljünk! Közben az élete, az embertársaihoz való viszonyulása nem igazolja álszent felháborodását. A „Bányavirág” érzékenyen, szeretettel nyúl az elesettekhez, ez a petrozsényi feljelentő pedig azért nem ért belőle semmit, mert sem nem empatikus, sem nem kíváncsi. Mereven ül a színházi székben, feszül a hátgerince, kidagadnak az erei, alig várja, hogy kimehessen, és elmormolhasson néhány Doamne ajuta-t. Miközben az élet néha arról szól, hogy hideg volt a leves, leszúrta a feleségét. Ha valaki felvehette volna a tragédia előtti üvöltözést, biztosan nem a kortárs drámák nyelvezetével foglalkozni, és elborzadva ezerszer vetne keresztet. De hát ezzel nem foglalkozunk.

Bízd csak anyucira és apucira!
Kanapéfilozófia péntek, 2026 október 162026 október 16, 12:17

Bízd csak anyucira és apucira!

Nem is olyan régen egy tanítónőt lökdöstek meg a szülők azért, mert a gyermeküket rendreutasította egy osztálykiránduláson, most pedig...

Bízd csak anyucira és apucira!
Ne járjunk úgy, mint a zongorával
Kanapéfilozófia szerda, 2026 október 142026 október 14, 13:47

Ne járjunk úgy, mint a zongorával

Valamikor bő 10 évvel ezelőtt, politikai döntéshozói minőségemben, azt kérte számon rajtam egy tényfeltáró újságíró, hogy miért...

Ne járjunk úgy, mint a zongorával
Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 október 82026 október 8, 14:53

Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít

Általában sokan álldogálnak Vincze Zsolt műhelye előtt a Szappany/Tipografiei utcában, de az emberek türelmesen kivárják, hogy rájuk...

Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít
Tegyem vagy ne tegyem?
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 október 52026 október 5, 13:47

Tegyem vagy ne tegyem?

Hűséges szelektáló vagyok, erről többször beszéltem. De be kell ismernem: eléggé fogy már a türelmem. Legutóbb a közösségi platformon...

Tegyem vagy ne tegyem?
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 október 12026 október 1, 14:26

V-am găsit mașina!

Valamikor a kilencvenes évek közepén ellopták az egyik ismerősöm autóját. Eltelt egy év. Aztán még egy. A srác közben beletörődött,...

V-am găsit mașina!
Kanapéfilozófia szerda, 2026 szeptember 302026 szeptember 30, 12:45

Egyenruha ellen egyenfekete

Sok évvel ezelőtt egy kommunikációs guru arra hívta fel a figyelmem, hogy nem igaz az állítás, miszerint a fiatalok utálják a...

Egyenruha ellen egyenfekete
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 szeptember 242026 szeptember 24, 14:21

Ismeretlen ismerősünk: Attila, aki kávézót nyitott a belvárosban

Stabilan működő, biztos vendégkörrel rendelkező és a minőségre alapozó helyet szeretne továbbra is Székely Attila, aki márciusban...

Ismeretlen ismerősünk: Attila, aki kávézót nyitott a belvárosban
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 szeptember 72026 szeptember 7, 14:44

Ma is nehéz az iskolatáska…

Ez igazából nem változik, azt hiszem: hogy időnként erőfeszítést igényel a tananyag elsajátítása, a képzeletbeli iskolatáska...

Ma is nehéz az iskolatáska…