Élő Kolozsvári Rádió

Milyen jövőről álmodhat az élsportoló, akinek az országa az agresszor oldalán áll háborúban?

A következő hetekben Párizsban gyűlnek össze a világ legjobb sportolói. Vagyis a legjobb sportolók közül azok, akik a megfelelő oldalon állnak. Kovács Orsolya Kanapéfilozófiáját olvashatják a hamarosan kezdődő olimpia kapcsán.

Milyen jövőről álmodhat az élsportoló, akinek az országa az agresszor oldalán áll háborúban?

Szerkesztő: kristalybea, 2024 július 25, 15:35 / actualizat: 2024 augusztus 8, 12:55

Július 26-én kezdődik hivatalosan a XXXIII. újkori nyári olimpia, száz év után ismét Párizsban gyűlnek össze a világ legjobb sportolói, hogy 35 sportágban minél gyorsabban, erősebben és magasabban teljesítsenek.

Egy profi sportoló életében az olimpia jelenti a non plus ultrát, a felülmúlhatatlant, a csúcsok csúcsát. Éveken át tartó kemény munka és áldozathozatal eredménye, hogy valaki a dobogó valamely fokára felállhat és büszkén a világ legjobbjának, vagy a legjobbjai közül valónak mondhatja magát.

Éppen ezért tartom igazságtalannak, hogy egyeseket csupán az állampolgárságuk miatt fosztanak meg ettől az álomtól és lehetőségtől.

Bár a sportnak elvileg semmi köze nem kellene hogy legyen a politikához, sőt az a szép benne, hogy itt valóban nem számít kinek milyen a bőrszíne, nemzetisége, vallása vagy politikai nézete, mégis néha a politika avatkozik bele a sportba. Most például az Ukrajnában zajló katonai invázió miatt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság úgy döntött, hogy Oroszország és Fehéroroszország a csapatsportágakban nem vehet részt a párizsi olimpián, és a két ország versenyzői az egyéni sportágakban is csak semlegesként indulhatnak. Ezt megelőzően át kellett esniük egy átvilágításon, amely azt hivatott kideríteni, hogy támogatták-e nyíltan az ukrajnai háborút, vagy kapcsolatban álltak-e valamilyen katonai vagy biztonsági szervezettel.

A korlátozó intézkedésnek meg is lett az eredménye: az orosz és a fehérorosz ötkarikás küldöttség idén 15 és 16 sportolóra zsugorodott, míg ezelőtt három évvel Tokióban 330, illetve 104 fős delegáció képviselte a két országot.

Hogy miért maradtak maroknyian? Hát nem azért, mert a fronton harcolnak vagy teljes mellszélességgel kiállnak Putyin vagy Lukasenka őrült politikája mellett. Az elsődleges ok az, hogy sokan közülük nem vehettek részt a kvalifikációs versenyeken az adott sportág kizárásos szabálya vagy az utazási korlátozások miatt. Emellett a csapatsportok kiszűrésével a szervezők jelentősen megnyirbálták az esetleges orosz és fehérorosz létszámot, hiszen csupán a tenisz, a birkózás, a kerékpár, a torna, a kajak-kenu és az úszás maradt bent egyéni számként. És minderre rátett még egy lapáttal az Orosz Olimpiai Bizottság elnökének kurta mondatocskája is, miszerint idegen ügynökök azok az orosz sportolók, akik indulnak az olimpián. Az idegen ügynökökkel pedig ugye nem bánik kesztyűs kézzel a moszkvai rezsim…

Éppen ezért gondolom úgy, hogy megsüvegelendő az a 31 orosz és fehérorosz sportoló, aki a sorozatos megaláztatás és a burkolt fenyegetés ellenére elutazik Párizsba.

Úgy, hogy közben ott is páriaként tekintenek majd rájuk: nem vehetnek részt a nagy csinadrattával megrendezett nyitó és zárógálán, nem vonulhatnak a küldöttségekkel, nem vihetik a zászlót, ha érmet szereznek, a dobogó legmagasabb fokán állva sem hallhatják az országuk himnuszát, az érmüket pedig az éremtáblázatban nem veszik nyilvántartásba. Mindezt teszik velük úgy, hogy ezeknek a sportolóknak semmi közük az ukrajnai háborúhoz, nem az ő hibájuk, hogy eszement vezetők unalmukban mocskos hadjáratokat indítanak.

Summa summárum: nagy szívás manapság orosz sportolónak lenni. Az elmúlt években az államilag támogatott doppingprogram miatt kerültek kellemetlen helyzetbe, most pedig az agresszív orosz külpolitika miatt törlik le őket a nemzetközi versenyporondokról. Biztos nem ilyen jövőről álmodott az az élsportoló, aki már hét éves kora óta az edzőteremben kezdte a napot vagy pedig ott fejezte be, és azóta is folyamatosan a sportnak áldozva élt. És lehet, hogy ez lett volna élete utolsó olimpiája. Nem hinném, hogy bármiféle kárpótlást nyújtana számára a Barátság Játékok, amelyet Oroszország szervez ősszel a Párizstól távol maradó sportolóinak.

Szóval sajnálom őket, hiszen nem a rezsimet támogató oligarchákról, fegyvergyárosokról, egykori KGB-tagokról, ukrán férfiakat és nőket feltrancsírozó vagy gyermekeket elhurcoló szadistákról beszélünk. Ezeknek az embereknek egyedül a sport a fontos. Legtöbbjüket nem is érdekli a politika, csak a pálya minősége, a víz hőmérséklete vagy a saját fizikális és mentális felkészültsége. Épp ezért nagyon igazságtalannak tartom, ami velük történik. Hiszen számtalanszor bebizonyosodott, hogy a kollektív büntetés semmi jót nem eredményez, ártatlanok tucatjai, százai, ezrei válnak csupán a bosszú áldozatává. Aki mégis helyeselné a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntését, emlékeztetném az 1920-as antwerpeni játékokra, amelyről kitiltották Magyarországot. Hogy miért? Mert vesztesként került ki az I. világháborúból…

Bízd csak anyucira és apucira!
Kanapéfilozófia péntek, 2026 október 162026 október 16, 12:17

Bízd csak anyucira és apucira!

Nem is olyan régen egy tanítónőt lökdöstek meg a szülők azért, mert a gyermeküket rendreutasította egy osztálykiránduláson, most pedig...

Bízd csak anyucira és apucira!
Ne járjunk úgy, mint a zongorával
Kanapéfilozófia szerda, 2026 október 142026 október 14, 13:47

Ne járjunk úgy, mint a zongorával

Valamikor bő 10 évvel ezelőtt, politikai döntéshozói minőségemben, azt kérte számon rajtam egy tényfeltáró újságíró, hogy miért...

Ne járjunk úgy, mint a zongorával
Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 október 82026 október 8, 14:53

Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít

Általában sokan álldogálnak Vincze Zsolt műhelye előtt a Szappany/Tipografiei utcában, de az emberek türelmesen kivárják, hogy rájuk...

Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít
Tegyem vagy ne tegyem?
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 október 52026 október 5, 13:47

Tegyem vagy ne tegyem?

Hűséges szelektáló vagyok, erről többször beszéltem. De be kell ismernem: eléggé fogy már a türelmem. Legutóbb a közösségi platformon...

Tegyem vagy ne tegyem?
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 október 12026 október 1, 14:26

V-am găsit mașina!

Valamikor a kilencvenes évek közepén ellopták az egyik ismerősöm autóját. Eltelt egy év. Aztán még egy. A srác közben beletörődött,...

V-am găsit mașina!
Kanapéfilozófia szerda, 2026 szeptember 302026 szeptember 30, 12:45

Egyenruha ellen egyenfekete

Sok évvel ezelőtt egy kommunikációs guru arra hívta fel a figyelmem, hogy nem igaz az állítás, miszerint a fiatalok utálják a...

Egyenruha ellen egyenfekete
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 szeptember 242026 szeptember 24, 14:21

Ismeretlen ismerősünk: Attila, aki kávézót nyitott a belvárosban

Stabilan működő, biztos vendégkörrel rendelkező és a minőségre alapozó helyet szeretne továbbra is Székely Attila, aki márciusban...

Ismeretlen ismerősünk: Attila, aki kávézót nyitott a belvárosban
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 szeptember 72026 szeptember 7, 14:44

Ma is nehéz az iskolatáska…

Ez igazából nem változik, azt hiszem: hogy időnként erőfeszítést igényel a tananyag elsajátítása, a képzeletbeli iskolatáska...

Ma is nehéz az iskolatáska…