Élő Kolozsvári Rádió

Box

Amikor a pasas bevitt egy-egy bal-vagy jobbhorgost, a nézők egy emberként skandálták a nevét, sőt a meccskommentátorok is méltatták: ce lovitura superbaaa de picioreee!!!! - kiáltották, miközben az egyik nő épp a földön fetrengett a rúgástól.

Box

Szerkesztő: Sebők Tímea, 2024 június 13, 12:34

Világéletemben irtóztam az erőszak bármilyen formájától: legyen az verbális vagy fizikai, spontán vagy szabályokhoz kötött. Így mondanom sem kell, hogy a küzdősportok sem tartoznak a kedvenceim közé, soha nem nézem a birkózást, karatét, az ökölvívásról vagy a pankrátorok ketrecküzdelmeiről nem is beszélve. A minap azonban belebotlottam egy hírbe, ami miatt mégis erőt vettem magamon, és végignéztem egy boxmeccset. Mert egyszerűen nem jött, hogy elhiggyem, hogy egy férfi képes ringbe szállni két nő ellen. Hát képes volt, méghozzá telt ház előtt a Real Xtreme Fighting gáláján, Bukarestben.

Az úgynevezett „Perversul” de pe Târgu Ocna (a nevét inkább nem kommentálom, de higgyék el nekem, itt is érvényes a nomen est omen mondás), szóval ez a több mint 130 kilós alak, két cingár, az egyenként körülbelül 50-50 kilós Bettyshort és Roxana Țuțu-t pofozgatta a lelkes közönség előtt. A két menetes mérkőzés valamivel több mint 5 percet tartott, és a férfi dicstelen győzelmével ért véget. A két lányon volt fejvédő ugyan, de az vajmi keveset ért, mert a Perversuként emlegetett behemót állat úgy osztotta a sapkákat, hogy közben nem nézte, hogy fejre, mellre, vesére vagy gyomorszájra küldi a csapásokat.

Mikor a mérkőzés után az újságírók megkérdezték a szervezőktől, hogy nem tartják-e etikátlannak, hogy nemek közötti harcot rendeztek, ahol méghozzá ennyire látványos volt az esélykülönbség, azt felelték, ez egy új világtrend, a lányok tudták mit vállalnak és akarták is a mérkőzést. A világon minden egyes amatőr és profi ligában, szervezetben a férfiak férfiakkal, a nők pedig nőkkel küzdenek. Az edzés (és a való világ) persze más, de nagyon ritka, amikor egy nő férfival verekszik meg egy éles mérkőzésen. És ezek a bizarr meccsek mindennek elmondhatók, csak épp sportszerűnek nem. Mert a férfiak és a nők közötti általános erőnléti és izomtömeg különbségek miatt kizárt, hogy egy ilyen küzdelem igazságos legyen. Lehetnek a nők akár kiváló technikai harcosok is, a fizikai különbségek miatt a férfi mindig előnyt élvez. És ez ilyen formában felér akár egy, úgynevezett kontrollált keretek között zajló bántalmazással: hiszen az áldozat sokkal gyengébb a támadónál, és ez esélytelenné teszi a küzdelmet.

Szóval gyomorideggel néztem végig ezt a szégyenteljes meccset, de nem csak a ringben zajló verekedés volt visszataszító, hanem a közönség reakciója is. Amikor a pasas bevitt egy-egy bal-vagy jobbhorgost, a nézők egy emberként skandálták a nevét, sőt a meccskommentátorok is méltatták: ce lovitura superbaaa de picioreee!!!! – kiáltották, miközben az egyik nő épp a földön fetrengett a rúgástól. Sokkoló volt, ahogy a teljes lelátó első perctől kezdve a férfinak drukkolt, és ujjongott, mikor egy-egy jól irányzott ütéssel vagy rúgással sikerült padlóra küldenie valamelyik lányt. És ha ez nem lett volna elég, beszállt utólag az internet népe is: a videomegosztókon a mérkőzés alatti kommentek hozták a klasszikus áldozathibáztatási sémákat: miért mentek oda, tudták, hogy ez lesz, ők kérték a pofont stb. Beteg világban élünk.

A boxmeccs egy gála része volt, ami tulajdonképpen a szórakoztatásról szólt, bár ezt a két fogalmat valahogy nem tudom társítani az agyamban: hiszen hogyan lehet szórakozni azon, hogy valakit péppé vernek? Arról nem is beszélve, hogy az ilyen nemek közötti meccsek rossz üzenetet közvetíthetnek a társadalom felé is. De sajnos otthon nincs bíró, aki időnként lehámozza az őrjöngő férfit az áldozatáról.

„Lényeg, hogy hazamentek!”
Kanapéfilozófia péntek, 2024 július 52024 július 5, 11:47

„Lényeg, hogy hazamentek!”

Nem értek a focihoz, nem is szoktam meccseket nézni. Egyszer, a kilencvenes években figyelemmel követtem egy teljes Eb-t egy barátnőmmel, aki...

„Lényeg, hogy hazamentek!”
„Remelem holnap nem teged huzlak mert nemtudok toled semmit”
Kanapéfilozófia péntek, 2024 június 282024 június 28, 08:25

„Remelem holnap nem teged huzlak mert nemtudok toled semmit”

2010-ben, abszolút kezdő sajtósként Varró Dani költővel interjúztam. Nagyon büszke voltam arra, hogy megkérdezhetem tőle, milyen volt...

„Remelem holnap nem teged huzlak mert nemtudok toled semmit”
Kismamacsoportok és a szemmel verés „ellenszere”
Kanapéfilozófia csütörtök, 2024 június 272024 június 27, 10:05

Kismamacsoportok és a szemmel verés „ellenszere”

Valamelyik nap egy online kismamacsoportból idézett kérdéssel találkoztam a közösségi médiában: egy anyuka a szemmel verés miatt aggódott...

Kismamacsoportok és a szemmel verés „ellenszere”
Mitől boldog egy város?
Kanapéfilozófia kedd, 2024 június 252024 június 25, 09:50

Mitől boldog egy város?

Mára boldogság-teszttel készültem. Üljünk le kényelmesen a képzeletbeli kanapéra, és gondolkodjunk el ezen: „Egytől ötig terjedő...

Mitől boldog egy város?
Kanapéfilozófia csütörtök, 2024 június 202024 június 20, 13:19

Ismeretlen ismerősök a könyvesboltban

Könyvesboltban még nem keresett ismeretlen ismerősöket Ferencz Zsolt kollégánk, de most ezt is sikerült kipipálni. Hallgassák...

Ismeretlen ismerősök a könyvesboltban
Kanapéfilozófia csütörtök, 2024 június 202024 június 20, 10:45

Futball és kisebbségi jogok, „cu de toate”

Az volt a tervem, hogy írok egy bejegyzést arról az elképesztő gyűlölködésről, ami a Kolozsvári Rádió Facebook-oldalán indult be....

Futball és kisebbségi jogok, „cu de toate”
Kanapéfilozófia péntek, 2024 június 142024 június 14, 12:35

A Babasha feat. Coldplay össznemzeti füttykoncertről

Mostanra gondolom, majdnem mindenki hallott a Coldplay-cirkuszról, azaz arról, hogy a brit banda szerdai bukaresti koncertjén fellépett velük...

A Babasha feat. Coldplay össznemzeti füttykoncertről
Kanapéfilozófia szerda, 2024 június 122024 június 12, 08:45

Az 570.000 édes illata

Lejártak a választások, az RMDSZ óriásit nyert. Nem tudom, hogy a titkos szavazás után illik-e bevallani, de én rájuk szavaztam. Na, de ne...

Az 570.000 édes illata