Élő Kolozsvári Rádió

Ha tilos, akkor akarjuk, ha szabad, nem kell a francnak sem?

Most, amikor millióegy lehetőség lenne intézményesen használni a magyar nyelvet, akkor kényelmesek vagyunk, nem merünk, nincs pénz, nincs ember.

Ha tilos, akkor akarjuk, ha szabad, nem kell a francnak sem?
2024 május 1, 05:20 / actualizat: 2024 június 5, 7:11

A Kolozsvári Rádióban is beszámoltunk arról, hogy a nyelvhasználati jogok erdélyi önkormányzatokban való érvényesüléséről készült egy átfogó felmérés. Az eredmények alapján jelentősen visszaesett a magyar nyelvhasználat helyzete az elmúlt 15 évben azon a 323 településen, ahol kötelező érvényűek a törvény rendelkezései.

Azt adatok azt mutatják, hogy a nyelvhasználat visszaesése azon közigazgatási egységekben is látványos, ahol magyar a polgármester, magyar a lakosság többsége. Lehet ezeken az adatokon háborogni, fogok is mindjárt, de először induljunk ki saját magunkból. Bizonyára nem vagyok egyedül azzal a hozzáállással, hogy ha egy intézményben románul szólnak hozzám, akkor románul válaszolok, még akkor is, ha tudom: törvény adta jogom anyanyelvemen kommunikálni. Sőt, Kolozsváron eszembe nem jut magyarul kezdeményezni egy beszélgetést, ha az önkormányzat, vagy annak valamelyik intézményében kell ügyet intézzek. Ha egy önkormányzat honlapján próbálok megkeresni egy információt, eleve a román változatot böngészem, mert azt feltételezem, hogy magyarul nem érhető el minden, nem teljes körű a szolgáltatás. Vajon miért is van ez így? Legalább két okot látok. Az egyik, hogy kényelmesek vagyunk. Többségünk közel anyanyelvű szinten beszéli a románt, vagy legalábbis jól boldogul, nem okoz gondot az állam nyelvét használni. A másik, hogy az állami hivatalokba még mindig izgulva lépünk be, vajon melyik dokumentumunk nem teljes, miért van plikk irattartónk egy nem sínes, honnan hiányzik egy pecsét, miért maradt le egy iktatószám. Sokat javult a helyzet ebből a szempontból az elmúlt évtizedben, de sokunkban ott van: hogy bonyolítsam le az ügyemet minél hamarabb, nem akarok bajt magamnak, inkább nem igényelek magyar nyelvű munkatársat, formanyomtatványt, vagy tanácsi határozatot. Vagyis sok esetben mi tehetünk arról, hogy nem alkalmazzák a kisebbségi nyelvhasználatot biztosító törvényt.

A másik viszont az önkormányzat felelőssége. A törvény előír egy sor jogot: kétnyelvű településtáblák, kétnyelvű feliratok a polgármesteri hivatalokon, a postán, a rendőrségen, kétnyelvű szóbeli kiszolgálás, kétnyelvű formanyomtatványok, honlapok, tájékoztató dokumentumok. És mégis, a törvény alkalmazása, a jogokkal életbe ültetése csökkent az elmúlt évtizedben. Mondok egy néhány számot, ami a kutatásban benne van: a magyar önkormányzatok 8 százalékában érhető el a kétnyelvű űrlap, 23 százalékuknak van kétnyelvű honlapja, a hivatalos dokumentumokat az önkormányzatok alig több, mint fele fordítja le magyarra, szóbeli nyelvhasználat alig több mint 6 esetben lehetséges a 10-ből. Szinkronfordítást az esetek 1 százalékában biztosítanak. A magyarázat, gondolom, ugyanaz mindenhol: nincs pénz, nincs ember és nincs igény a lakosok részéről. Úgyhogy viszontlátásra, probléma letudva.

A kommunista rendszerben mindent megtettek, hogy az anyanyelvhasználatot eltiporják. A szászokat megoldották, volt egy gazdag vevő, eladták őket. A magyarok esetén is szinte sikerrel jártak, mert sok esetben az anyanyelv használatát beszorították a konyhába, családi körbe. Most, amikor millióegy lehetőség lenne intézményesen használni a magyar nyelvet, akkor kényelmesek vagyunk, nem merünk, nincs pénz, nincs ember. Kár.

Élő halott
Kanapéfilozófia péntek, 2026 október 162026 október 16, 13:30

Élő halott

Az elmúlt bő két hétben ismét előtérbe került a halálbüntetés témája a közbeszédben, miután az Egyesült Államokban sikertelenül...

Élő halott
Bízd csak anyucira és apucira!
Kanapéfilozófia péntek, 2026 október 162026 október 16, 12:17

Bízd csak anyucira és apucira!

Nem is olyan régen egy tanítónőt lökdöstek meg a szülők azért, mert a gyermeküket rendreutasította egy osztálykiránduláson, most pedig...

Bízd csak anyucira és apucira!
Ne járjunk úgy, mint a zongorával
Kanapéfilozófia szerda, 2026 október 142026 október 14, 13:47

Ne járjunk úgy, mint a zongorával

Valamikor bő 10 évvel ezelőtt, politikai döntéshozói minőségemben, azt kérte számon rajtam egy tényfeltáró újságíró, hogy miért...

Ne járjunk úgy, mint a zongorával
Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 október 82026 október 8, 14:53

Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít

Általában sokan álldogálnak Vincze Zsolt műhelye előtt a Szappany/Tipografiei utcában, de az emberek türelmesen kivárják, hogy rájuk...

Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 október 52026 október 5, 13:47

Tegyem vagy ne tegyem?

Hűséges szelektáló vagyok, erről többször beszéltem. De be kell ismernem: eléggé fogy már a türelmem. Legutóbb a közösségi platformon...

Tegyem vagy ne tegyem?
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 október 12026 október 1, 14:26

V-am găsit mașina!

Valamikor a kilencvenes évek közepén ellopták az egyik ismerősöm autóját. Eltelt egy év. Aztán még egy. A srác közben beletörődött,...

V-am găsit mașina!
Kanapéfilozófia szerda, 2026 szeptember 302026 szeptember 30, 12:45

Egyenruha ellen egyenfekete

Sok évvel ezelőtt egy kommunikációs guru arra hívta fel a figyelmem, hogy nem igaz az állítás, miszerint a fiatalok utálják a...

Egyenruha ellen egyenfekete
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 szeptember 242026 szeptember 24, 14:21

Ismeretlen ismerősünk: Attila, aki kávézót nyitott a belvárosban

Stabilan működő, biztos vendégkörrel rendelkező és a minőségre alapozó helyet szeretne továbbra is Székely Attila, aki márciusban...

Ismeretlen ismerősünk: Attila, aki kávézót nyitott a belvárosban