Fűkasza

Brutálisan, csontig hatoló és az összes reggeli gondolatomat széziláló az motoros fűkasza mindent elnyomó hangja.

Falusi lányként nőttem fel, számomra még mindig van romantikája, a hersegő kasza hangjának, a frissen vágott fű illatának, ahogy rásüt a koranyári nap és illatozni kezd tőle a kert, az udvar. Még az is beleillik az idillbe, hogy nagyapám a kalapáccsal veri a kaszát, hogy az élesebb legyen, lehetőleg olyan reggeli órát választva, amikor még biztosan alszik a fél család. Kopp-kopp-kopp, majd kaszahersegés, végül frissen vágott fű illata.

Nem állok a fejlődés útjába és azt sem mondom, hogy kézi kaszával kellene rendben tartani Kolozsvárt. De valahogy mégis brutálisan, csontig hatoló és az összes reggeli gondolatomat széziláló az motoros fűkasza mindent elnyomó hangja, ahogy órákig brummog, zummog, míg minden fűszál csontig nincs vágva. És a frissen vágott fű illatát is felejtsük el, tömény benzingőz lebegi be a negyedet.

Na de nincs olyan sok fű a nap alatt, egyszer az utolsó virág, fűszál és kis gyom is ledől, és újra csendben dolgozhat a pandémia óta időnkénti home office-ra szokott ember lánya. Csakhogy nem tudom a benzingőztől-e, vagy a zajszennyezéstől, de mégis nehéz visszatérni a reggeli idillhez és a napi teendőkhöz. Mert ha el is csendesül a környék a gondolataim kezdenek üvöltözni, eszembe jut ugyanis egy biológus ismerősöm posztja, aki szintén az motoros fűkasza használatára panaszkodott, csakhogy őt nem csak a zaj zavarta, hanem az, hogy ezzel a módszerrel rengeteg rovar és bogár pusztul el, ezáltal pedig élelem nélkül maradnak a madarak is. Aztán eszembe jut egy cikk is, amely azt taglalta, hogy érdemes várni még a kaszálással, hogy bizonyos növényfajoknak legyen ideje visszahullatni a magjaikat a földbe, még akkor is, ha picit magasabb néhány hétig a fű, mint a kelet-európai standard. Másként jövőre megtörténhet, hogy csak pusztaság marad, ahol idén még zöldellt és virágzott. Aztán innentől kezdve már leállíthatatlanok a gondolataim, rögtön eszembe jut a tavaly nyár és a kánikula, és szintén biológus vagy ökológus ismerőseim posztjai, akik mérésekkel bizonyítják, hogy a hosszabbra hagyott fű nem hagyja a föld felületét annyira felforrósodni, ezáltal csökkenthető a hőérzetünk még 40 fokban is. És aztán természetesen az is eszembe jut, hogy tavaly is pont a legnagyobb kánikula előtt vágták le nullásra a füvet a fél negyedben, 2-3 napon belül mintha ki is száradt minden.

Na de nem szeretnék senkit elkedvetleníteni, nem is kell rám hallgatni, amúgy is csak kanapéfilozófálgatok, és különben is sincs válaszom arra, hogy hogyan kellene jobban csinálni. Viszont ha egy mód van rá, talán azokat a biológusokat, ökológusokat érdemes lenne meghallgatni. Az ő szavukat amúgy sem a fűkasza zaja ihelette, kutatások alapján mondják, hogy még amíg lehet, kicsit figyelnünk kellene a környezetünkre.