Élő Kolozsvári Rádió

Polcz Alaine: Asszony a fronton

Gyermekkoromban naivan azt hittem, én úgy fogom leélni az életemet, hogy az agressziónak és a halálnak a magasiskoláját nem kell kijárnom.

Polcz Alaine: Asszony a fronton
2023 szeptember 18, 11:12 / actualizat: 2024 július 5, 11:43

A szomszédban háború van. A világ számos sarkán háború van, csak a többi nincs elég közel, hogy elérje az ingerküszöbünket. Gyermekkoromban naivan azt hittem, én úgy fogom leélni az életemet, hogy az agressziónak és a halálnak a magasiskoláját nem kell kijárnom. Hogy tudjam, minek a hiányának örülhetek, végigolvastam a háborús irodalom nagy részét. Ha valakit zsidózni hallok, azonnal kezébe nyomnám az Orvos voltam Auschwitzbant, hadd tesztelje érzéseit azon a könyvön. Ha valaki azt állítja, Amerika mindig kivont zászlós győztes volt, az olvassa el az Oroszlánkölyköket, vagy próbáljon Yossarian módjára kilépni A 22-es csapdájában körvonalazott abszurd őrületből. Vagy nézze meg A szarvasvadász filmet, azóta is kiráz a hideg az „orosz rulett” szókapcsolattól. Ha valaki azt nem tudja elképzelni, mit jelent egy kisgyermeknek a háború, annak ajánlom A festett madarat. Napokig nehezen fog lenyelni egy kanálnyi levest is.

Mára a háború természetrajza megváltozott. Már nem lovon száguldó, artikulálatlanul üvöltő férfiak rontanak egymásra. Repülők, tankok, gránátok még vannak, hátrahagyott rothadó hullák és megcsonkított testek úgyszintén. De valahogy burkoltabb lett az egész, átláthatatlanabb, azt is nehéz megállapítani, hogy pillanatnyilag ki áll nyerésre. Háborúba a résztvevők legtöbb 10 százaléka vonul lelkesen, hazaszeretetből, meg mit tudom én milyen ideológiáktól vezérelve. De őket is megtöri a tapasztalat. Mert nem természetes, hogy 19 éves fiúknak nem a szerelmen, családalapításon vagy karrierépítésen jár az eszük, hanem azon, hová bújjanak fedezékbe, és hogy lőhetnék ki ők az ellenséget, hogy ne az ellenség puffantsa le őket. A nagyszülők, dédszülők közül egyre kevesebben élnek, hogy mesélhetnének arról, milyen volt huszonévesen hazavergődni az orosz fogságból. Nagyanyáink, dédanyáink mondhatnák el, hogy mit jelent az éhség, a gyermekeket tizedelő járvány, az orosz felszabadítás. Keveset meséltek, keveset kérdeztünk.

Polcz Alaine Asszony a fronton című könyvére folyton utalnak háborúról szóló esszékben, ez az önéletrajzi regény engem eddig valahogy elkerült. Nemrég elolvastam, és most azon művek sorát gyarapítja, amelyeket azoknak az asztalára helyeznék, akik szerint egy háború indokolt lehet. A háborúnak áldozata a fronton elhulló kiskatona, a megtámadott ország, a támadó ország népe, az egész kontinens vagy a világ. Arról is keveset beszélünk, hogyan lettek a nők a háború áldozatai. Valószínűleg a szégyenérzet tartotta vissza az asszonyokat, hogy elmeséljék borzalmas tapasztalataikat.

Polcz Alaine nem egy átlagos asszony. Mégis hosszú időbe telt, amíg el tudta mondani. A második világháború vége két tűz között, egy magyarországi kis településen érte. A bevonuló orosz katonák megszámlálhatatlanul sokszor megerőszakolták nem csak őt, a 70 év felettieket is. Ebben a könyvben van szó a törött hátgerincű nőkről. Nem, nem bottal ütötték őket, míg roppant a csontjuk. Tulajdonképpen nem is akarták eltörni, csak olyan bizarr pozícióban, olyan heves mozdulatokkal erőszakolták őket a csupasz földön, hogy a gerinc feladta.

A háborúnak mindenki áldozata, a győztes is. A háború az emberiség legborzasztóbb találmánya, legalizált gyilkosság és nemi erőszak, mesteri szintre emelt önpusztítás. Ha nem hiszik, olvassák el Polcz Alaine Asszony a fronton című könyvét. Hallani fogják a roppanó hátgerinc hangját.

Élő halott
Kanapéfilozófia péntek, 2026 október 162026 október 16, 13:30

Élő halott

Az elmúlt bő két hétben ismét előtérbe került a halálbüntetés témája a közbeszédben, miután az Egyesült Államokban sikertelenül...

Élő halott
Bízd csak anyucira és apucira!
Kanapéfilozófia péntek, 2026 október 162026 október 16, 12:17

Bízd csak anyucira és apucira!

Nem is olyan régen egy tanítónőt lökdöstek meg a szülők azért, mert a gyermeküket rendreutasította egy osztálykiránduláson, most pedig...

Bízd csak anyucira és apucira!
Ne járjunk úgy, mint a zongorával
Kanapéfilozófia szerda, 2026 október 142026 október 14, 13:47

Ne járjunk úgy, mint a zongorával

Valamikor bő 10 évvel ezelőtt, politikai döntéshozói minőségemben, azt kérte számon rajtam egy tényfeltáró újságíró, hogy miért...

Ne járjunk úgy, mint a zongorával
Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 október 82026 október 8, 14:53

Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít

Általában sokan álldogálnak Vincze Zsolt műhelye előtt a Szappany/Tipografiei utcában, de az emberek türelmesen kivárják, hogy rájuk...

Ismeretlen ismerősünk: Zsolt, aki ékszereket javít
Kanapéfilozófia hétfő, 2026 október 52026 október 5, 13:47

Tegyem vagy ne tegyem?

Hűséges szelektáló vagyok, erről többször beszéltem. De be kell ismernem: eléggé fogy már a türelmem. Legutóbb a közösségi platformon...

Tegyem vagy ne tegyem?
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 október 12026 október 1, 14:26

V-am găsit mașina!

Valamikor a kilencvenes évek közepén ellopták az egyik ismerősöm autóját. Eltelt egy év. Aztán még egy. A srác közben beletörődött,...

V-am găsit mașina!
Kanapéfilozófia szerda, 2026 szeptember 302026 szeptember 30, 12:45

Egyenruha ellen egyenfekete

Sok évvel ezelőtt egy kommunikációs guru arra hívta fel a figyelmem, hogy nem igaz az állítás, miszerint a fiatalok utálják a...

Egyenruha ellen egyenfekete
Kanapéfilozófia csütörtök, 2026 szeptember 242026 szeptember 24, 14:21

Ismeretlen ismerősünk: Attila, aki kávézót nyitott a belvárosban

Stabilan működő, biztos vendégkörrel rendelkező és a minőségre alapozó helyet szeretne továbbra is Székely Attila, aki márciusban...

Ismeretlen ismerősünk: Attila, aki kávézót nyitott a belvárosban