Kisautó, lapát, Grönland

Vajon a brassói hegyimentőt felpofozó férfinak milyen gyerekszobája volt? És vajon milyen autója van most Dezsőkének? Mert, hogy a Donaldkáé milyen, azt tudjuk.

A hétvégén egy férfi jelent meg a brassói hegyimentő szolgálatnál, hogy segítséget kérjen – nagy volt a baj, a felesége hóba esett telefonját kellett volna megkeresniük a Salvamontosoknak. Mikor lázas kutakodás helyett a hegyimentők egy lapátot adtak neki csináld magad! felkiáltással, dühbe gurult, elhajította a szerszámot és ököllel arcon ütötte az egyik hegyimentőt.

Szép történet, nem? De ez nem csak a hegyimentőről és a telefonról szól. Hanem tükre annak a szélesebb társadalmi jelenségnek, amit egyre gyakrabban látunk az utakon, a boltokban, az online vitákban, a politikában: az elképesztő türelmetlenség, önzőség, az azonnali kiszolgálás követelése, a másik ember jogainak figyelmen kívül hagyása, sőt, az embertársunk teljes semmibevétele vált szinte megszokottá.

Mindannyian találkoztunk már olyannal, – mert bízom benne, hogy nem mi vagyunk az -, aki sor nélkül akar valamit elérni, aki ledudál másokat az úton, aki azt hiszi, minden alanyi jogon jár neki, akár mások erőfeszítése árán és szabályok betartása nélkül is. És sajnos ahhoz van szokva, hogy szinte mindent elér, amit akar, ezért nem érti, mikor néha nem az ő füttyszója szerint működik a világ. Az értetlenkedést pedig gyakran dühkitörés követi. Ilyen lehet a pofozkodó pasas, vagy a kiscsoportból Dezsőke, aki toporzékol, mert Pistike nem hajlandó átadni a kisautót. De ismerünk sajnos egy Donaldkát is, aki a minap megsértődött, mert nem kapott piros pontot. Addig, addig nyafogott, míg Marika átadta a sajátját. De Donaldka vérszemre kapott és most már a másik csoport hóvára is kell…
A szakemberek régóta figyelmeztetnek: a toporzékoló, elkényeztetett és folyamatosan kiszolgált gyermek könnyen válhat önző, agresszív felnőtté. Filmes vágás, azaz egy pillanat, és mi pedig arra eszmélünk, hogy a kiscsoportos hisztis kölyök ma már meglett férfiként akkora cirkuszt kreál, hogy a világ is beleremeg.

Vajon a brassói hegyimentőt felpofozó férfinak milyen gyerekszobája volt? És vajon milyen autója van most Dezsőkének? Mert, hogy a Donaldkáé milyen, azt tudjuk.

A bő mellény, iszonyú nagy egó szinte minden esetben nulla értéket takar. Sőt, gyakran épp azt próbálja elfedni, ami belül hiányzik: az önismeretet, az önkontrollt, az emberséget. A kérdés az, hogy mikor fogjuk felismerni: a valódi erő nem a hangoskodásban, a durva fellépésben, hanem az egymás iránti tiszteletben és a közös felelősségvállalásban rejlik. Ha nem tanulunk meg türelmesebbek, empatikusabbak lenni, ha nem fogadjuk el a másik jogait és a szabályokat, akkor ez a társadalmi kötelékek lassú felbomlásához vezet. Egy olyan világ felé sodródunk, ahol mindenki kiabál, követel, ahol az igazság helyét az erő, az érvek helyét pedig a hangerő veszi át.

Vigyázzunk tehát, kinek adjuk oda a lapátot vagy a piros pontot!