Élő Kolozsvári Rádió

Jut pár percünk az emlékezésre?

2024. október 23-án, reggel 7-kor ugyanakkora forgalmi dugó tart Kolozsvár belvárosa fele, mint 22-én, vagy 24-én.

Jut pár percünk az emlékezésre?
2024 október 23, 14:53

Október 23-a egy olyan nap, amelyre minden magyar büszke lehet. 68 évvel ezelőtt a magyarok megmutatták a nagyvilágnak, hogy számukra mennyire fontos a szabadság. Ez a dátum végérvényesen beíródott egész Európa történetébe is, mint a kicsi harca a hatalmas ellen, amikor mindenki a kicsi oldalán állt, pedig egyértelmű volt: nem sok esélye van győzni. A történelem során láthattuk, mi magyarok megtapasztalhattuk, hogy a forradalmakat általában leverik, mégis időről-időre kell menni előre, fel kell vállalni a kockázatot azért, hogy a népnek, a sokaknak igaza legyen. Az 56-os magyar forradalom szelleme győzött, még akkor is, ha végül mindent eltapostak a szovjet tankok.

1956 kapcsán, vagy úgy általában a nemzeti ünnepekkor, gyakran megfogalmazódik bennem, hogy ezek a momentumok mennyire fontosak, az idézőjelbe tett „átlagpolgár” számára? 2024. október 23-án, reggel 7-kor ugyanakkora forgalmi dugó tart Kolozsvár belvárosa fele, mint 22-én, vagy 24-én. 2024. október 23-án a gyereket ugyanúgy kell hajtani, hogy készüljön már el, mert elkésik az iskolából. 23-án ugyanazokkal az egészségügyi problémákkal küszködik egy szépkorú, mint egy nappal korábban. 23-án a főnök ugyanolyan hajcsár, mint egy másik napon. Mégis, mennyire érezzük ünnepnek ezt a mai napot?

Marosvásárhelyiként jól emlékszem, hogy közvetlenül az 1989-es változások után, óriási tömeg vett részt a március 15-i eseményeken. És minden bizonnyal Erdély-szerte hasonló volt a helyzet. Ami évtizedekig tilos volt, azt gátszakadás-szerűen élték meg az emberek. Aztán ahogy teltek, múltak az évek, egyre kevesebben és kevesebben mentek, mentünk ki az utcára emlékezni. Most Kolozsváron, jobbik esetben ezren emlékeznek március 15-én, vagy október 23-án, de az is lehet, hogy a pontos megfogalmazás a több száz résztvevő. Persze tudom, egy elvesztett családtag esetén is nem az a fontos, hogy hányszor megyünk ki a temetőbe a sírhoz, hanem, hogy a mindennapjainkban hányszor jut eszünkbe a szeretett személy, de mégis: kíváncsi lennék, hogy a nagy rohanásban jut pár percünk az emlékezésre?

Vagy mennyire fontos a mai fiataloknak? Hiszen az én generációm tagjai, a negyvenes-ötvenesek, minden bizonnyal személyesen is ismerünk 56-osokat, vagy tudjuk, hogy egy ismerősünk ismerősével miként járt el a rendszer, csak azért, mert október 23-án szolidarizált a budapesti eseményekkel. De a tizen-, és huszonévesek csak a tankönyvekből tudhatnak arról, hogy mi is történt 1956-ban. A kommunista rendszert sem élték meg, tehát a saját bőrükön nem tapasztalhatták, hogy milyen az, amikor nem vagy szabad. Attól tartok, hogy mint oly sok másról, erről sem tudnak semmit. És itt jön a mi felelősségünk. El kell beszélgetnünk gyerekeinkkel, unokáinkkal, hogy az életkörülmények nem mindig voltak olyanok, mint ma. Hogy a Facebook előtt is volt élet. Hogy a kolozsvári Sétatéren lévő emlékmű nem egy a sok közül, hanem ez a miénk. Hogy, amikor azt hallják, hogy 56-os magyar forradalom, akkor büszkén húzzák ki magukat.

Ha ennek egyszer keze lesz…!
Kanapéfilozófia csütörtök, 2025 május 152025 május 15, 13:22

Ha ennek egyszer keze lesz…!

Az ifjúság a jövő, és a felnőtteké a felelősség, hogy ezt biztosítsák. Nyugodjon meg, Kedves Hallgató, nem fogom felolvasni a...

Ha ennek egyszer keze lesz…!
Buborékba zárva a forgalomban
Kanapéfilozófia kedd, 2025 május 132025 május 13, 13:43

Buborékba zárva a forgalomban

Csúcsforgalom van, zsúfolt az úttest, zsúfolt a busz, zsúfolt a járda. Egyéni buborékjába zárva, a külvilágot fül- vagy fejhallgatóval...

Buborékba zárva a forgalomban
Az enyém tényleg kék lett
Kanapéfilozófia péntek, 2025 május 92025 május 9, 14:55

Az enyém tényleg kék lett

Hivatalosan is zajlik az államelnöki választás második fordulójának kampánya, ami azt jelenti, hogy az audiovizuális médiában nagyon...

Az enyém tényleg kék lett
Ismeretlen ismerősünk: Adél, akivel plakátolás közben találkoztunk
Kanapéfilozófia csütörtök, 2025 május 82025 május 8, 14:35

Ismeretlen ismerősünk: Adél, akivel plakátolás közben találkoztunk

Folytatódik sorozatunk, amelyben kolozsváriakat szólítunk meg a városban járva-kelve, és arra kérjük, hogy néhány percet szánjanak ránk...

Ismeretlen ismerősünk: Adél, akivel plakátolás közben találkoztunk
Kanapéfilozófia csütörtök, 2025 május 82025 május 8, 08:51

Mehetünk új hazát mosogatni?

Kétségbeesetten bambulok magam elé, mint többmillió romániai lakos, és igyekszem nem bepánikolni. De hiába, az már megtörtént....

Mehetünk új hazát mosogatni?
Kanapéfilozófia csütörtök, 2025 május 12025 május 1, 08:13

Éljen május elseje!

„Éljen május elseje, a munkások ünnepe, dallal, tánccal vigadunk, mert eljött a mi napunk!” Még elemista voltam, mikor teli torokból...

Éljen május elseje!
Kanapéfilozófia kedd, 2025 április 292025 április 29, 12:14

Csomagolunk és megyünk, de nem tudjuk, hová

Beköszöntött a jó idő, itt van május elseje, indul az idegenforgalmi szezon, lehet csomagolni, kezdődik a hosszas és tömeges népvándorlás...

Csomagolunk és megyünk, de nem tudjuk, hová
Kanapéfilozófia hétfő, 2025 április 282025 április 28, 12:55

Adat-adásvétel és ügyintézés

Ki van pipálva, hogy harmadik fél is megkeresheti? – Hogy miért fontos ez a mondat, arra keressük most a választ. Kedves Olvasó, Ön mikor...

Adat-adásvétel és ügyintézés