Az én orvosom – az egészségügyi reform margójára
Dana, Tibi, Emese, Cosmin és a többiek, köszönöm!
Szerkesztő: Sebők Tímea, 2025 július 22, 13:39
Az én orvosom szülészorvos. Az ő szeme mosolygott rám elsőként, amikor a világra jöttem.
Az én orvosom családorvos. Ismer és gyógyít, mióta megszülettem. Senkinek sem tud nemet mondani, mindig zsúfolt a rendelője, fogad akkor is, ha már lejárt a munkaideje. Mégis van ideje, hogy megkérdezze, hogy telik a nyár, milyen terveim vannak, hogy érzem magam a bőrömben. Büszke rám, hogy ember lettem.
Az én orvosom fogorvos. Keze bátorítón megérinti vállamat, mikor hátradőlök a fogorvosi székben, szeme mosolyog a maszk fölött.
Az én orvosom mentőszakorvos. Hangja megnyugtató, mozdulatai precízek, biztonságban érzem magam, már nem félek.
Az én gyógyszerészem jól ismer. Néha az az érzésem, elég, ha rám néz, és már tudja mire van szükségem. És soha nem felejti el levonni az árból a kedvezményeket.
Az én szomszédom ápoló. Három műszakban dolgozik, reggel fél ötkor kel, gyakori az éjszakai ügyelet. Kissé meggörnyedt, látom, fáradt mikor hazaér, de, ha megkérdezem, nehéz napod volt, azt mondja, nem, sok volt a munka, hamar eltelt.
Az én orvosom, ápolóm és gyógyszerészem most híreket hallgat, éppen az egészségügyi reformról beszélnek, a költségvetés hatékonyabb felhasználásáról, az aránytalan bérekről, a kórházi beutalókkal való visszaélésekről, a teljesítmény ösztönzéséről, ellenőrzésekről és szankciókról, az egészségügyi szolgáltatások gyenge minőségéről, az elégedetlen páciensekről.
Az én orvosom, ápolóm és gyógyszerészem tekintete kissé elhomályosul, aztán felveszi a fehér köpenyt, kinyitja az ajtót, “Tessék! Ki a következő?” – mondja és mosolyog, bár az egészségügyi kártya-rendszer már megint nem működik.
Dana, Tibi, Emese, Cosmin és a többiek, köszönöm!
