Kisebbségi lét vagy szórványsors

Szomorkásan zártam a múlt hetet – de ez még önmagában nem lenne indok, hogy a rádióban is beszéljek róla. A vasárnapi kirándulásról sem számolnék be magam miatt, most mégis ahhoz kapcsolódom, és szeretnék egy filmet is figyelmükbe ajánlani.

Az Erdélyi Kárpát Egyesület kolozsvári fiókszervezete a Királyföldre invitálta a kíváncsi kirándulókat. Volt, akit az erődtemplomok látogatása, volt akit a nagyszebeni karácsonyi vásárba ígért séta vonzott – s volt, akit kicsit mindkettő.

Jártunk Nagydisznódon, ahol az evangélikus templomban azt mondták: a liturgia német nyelvű, és a lényeget románul is összefoglalják, hogy mindenki megértse. Hogy mennyien beszélnek németül, arra helyi kalauzunk azt mondta: elég sokan, mert itt németek éltek, akik az idő múlásával részben kivándoroltak, részben beolvadtak a többségi nemzetbe. Arra a kérdésre, hogy hányan vannak még szászok a településen, azt hiszem, a gondnok nem akart válaszolni, nekünk kell utánakeresni az adatoknak.

Aztán Keresztényszigeten, amit Cristian helységnévtáblával átutazóként sokan ismerünk, ismét szász evangélikus templomot látogattunk. Ottani vezetőnk bemutatta a gyönyörű orgonát, amely révén szeretnének bekerülni a turisztikai körforgásba, ha már az istenházát felújították. Persze, láthatólag még dolgoznak a feltárt freskók restaurálásán, láthatóvá téltelén, de helyenként már így is felfedezhetők a falra sokszáz éve festett alakok, ki glóriával, ki nélküle, és a téma ismerői a melléjük festett tárgyakból, környezetből azt is tudhatják, kiket ábrázol a falikép.

Helyi kalauzunk aztán büszkén megmutatta azt is, hogy négy szárnyas oltár van náluk, és magyarázatként azt mondta: a kihalt gyülekezetek templomaiból hozták el azokat, hogy legalább ennyit megmentsenek.

S akkor egy nagy fordulattal most gondolatban utazzunk Temes megyébe. A közszolgálati televízió ottani magyar adásának szerkesztője, Keresztes Péter díjat nyert a Lakiteleki filmszemlén. A Körkép a végekről című televíziós műsor szerkesztője Klopódián forgatott több éven keresztül, elkísérve a református esperest a faluba, ahol három református idős hívet látogatott meg időnként. Magukra maradtak ők ebben a helyzetükben, hiszen a család fiatalabb tagjai vagy lakhelyet, vagy vallást és nyelvet váltottak. A film teljes történetét nem szeretném elmesélni, de azt hiszem, jó lett volna kiírni: a képek megzavarhatják az érzékenyebb nézők nyugalmát – például azok, amelyeken a templomból elviszik a padokat, majd leengedik az utoljára megkondított harangot.

A filmes kolléga a díjat a háromtagú gyülekezet emlékének ajánlotta. Hogy miért, az kiderül, ha megnézik.

Keresztes Péter Csak a csend marad című filmje megtalálható a YouTube videómegosztó portálon, ide kattintva.

Úgy tűnik, a kisebbségi sors Erdély, Partium vagy Bánság bármely sarkában tényleg nagyon hasonlít.