Csomagolunk és megyünk, de nem tudjuk, hová
Mi jöhet még? Kitalálták! Itt van, tessék, fogyasztható: a meglepetés-turizmus.
Szerkesztő: Sebők Tímea, 2025 április 29, 12:14
Beköszöntött a jó idő, itt van május elseje, indul az idegenforgalmi szezon, lehet csomagolni, kezdődik a hosszas és tömeges népvándorlás ideje. Na, nem mintha eddig nem utazgattunk volna, alkalom volt bőven, december elsejei minivakáció, karácsony, szilveszter, sívakáció, húsvét, és persze, minden hétvége… amikor csak lehetett, útra keltünk. El, el innen, valahova, bárhova, akárhova, csak itt ne legyünk! Induljunk, menjünk!
De mi hajt bennünket? Vándorló őseink vére, felfedező elődeink lelkesedése? Kíváncsiság, tudásvágy, hogy más tájakat, kultúrákat ismerkedjünk? Birtoklásvágy, hogy mindent meghódítsunk? Kényszer, hogy önmagunknak, és főleg másoknak megmutassuk, itt is voltam, ezt is kipipáltam? Vagy menekülünk, magunktól, másoktól, a helytől, ami leköti szárnyainkat, a szürke hétköznapoktól? Vagy mindez egyszerre? Akárhogy is van, most rajthoz állunk, és a következő nagy futásig, a decemberi hosszú hétvégéig meg sem állunk!
Hogy hova? Ha mi nem tudjuk, mások kitalálják! A kínálat beláthatatlanul, sőt nyomasztóan gazdag, belföld, külföld, síkság, domb- vagy hegyvidék, tengerpart, földfelszín vagy föld alatt, nosztalgia vonatozás, sétahajó, repülő. Aztán egyéni, családi, házikedvenccel vagy anélkül, barátokkal, csapatépítés munkatársakkal. Továbbá hétvégi turizmus, illetve hosszabb üdülés, röpke városfelfedező city break netán kaland-utazás, szafari, kulturális- vagy bevásárlóturizmus, esetleg fociturizmus.
Lehet válogatni. Illetve, kettőt nem említettem, pedig mindkettőnek nagy keresete van manapság. Az egyik a katasztrófaturizmus, atomkatasztrófák helyszíne, Csernobil és Fukusima, az auschwitzi haláltábor, zágrábi rakétatámadások emlékközpontja, a jugoszláviai politikai foglyok számára létrehozott horvátországi börtönsziget, nálunk a jilavai börtönmúzeum, árvizek vagy erdőtüzek miatt lezárt területek, olvadó gleccserek, vulkánkitörések, lemerülés elsüllyedt hajókhoz, óceánjárókhoz. A másik a háborús övezeti turizmus, Szerbiába az 1999-es NATO bombázások nyomainak helyszínére, konfliktus övezetekbe, Dél-Oszétiába, az Észak- és Dél-Korea Közötti demilitarizált övezetbe, a Hamas-támadások helyszíneire, vagy a szomszédba, Ukrajnába, ahol több vállalkozás is szakosodott arra, hogy a kíváncsi turistákat elkalauzolja a háború sújtotta területekre. Csak egy példa, 2023-ban mintegy négymillió külföldi turista érkezett Ukrajnába, főként Észak-Amerikából és Nyugat-Európából.
Szóval, minden eladó, és úgy tűnik, minden el is kelt! Már mindent láttunk, mindent megtapasztaltunk, a turistaparadicsomok báját, kényelmét és az elhagyott, hátborzongató, posztapokaliptikus helyszíneket egyaránt. De még kell valami! Mi jöhet még? Kitalálták! Itt van, tessék, fogyasztható, a meglepetés-turizmus. A szervező skandináv légitársaság mindössze az indulás időpontját közli, mást nem. Csak csomagolunk, indulunk, és nem tudjuk, hol fogunk kikötni, tengerparton, hóborította városban, mit fogunk látni, hol fogunk aludni, mit fogunk enni, minek fogunk örülni vagy mit kell elviselni, miben fogunk gyönyörködni vagy min fogunk megdöbbenni. Csak indulunk. Valahova a nagyvilágba. Az ismeretlenbe.
