2025-ben nem leszünk szerencsésebbek, csak kövérebbek?

Szilveszteri babonáinkról.

Szerkesztő: Sebők Tímea, 2025 január 3, 14:16

Attól félek, a 2025-ös esztendő számomra, és a velem együtt szilveszterezők számára nem lesz egyértelműen sikeres. Nem azért, mert Romániában élünk, és itt a közéleti mozgások továbbra is aggodalommal töltenek el, társadalmi értelemben semmi jó nem várható a következő periódustól. Azért nem lesz sikeres, mert túl felszínesen kezeltük az újévi hiedelmeket és babonákat.

Kezdjük azzal, hogy nem tudtunk megegyezni azt illetően, hogy mikor kell megenni a lencselevest. Egyesek szerint közvetlenül éjfél után, szerintünk elsején bármikor. Félő, hogy csak a korán zabálóknak szaporodik a vagyona, és akkor az ő jóindulatuktól függ, hogy lesz-e óceánparti közös házikónk, majd ha végleg visszavonultunk. Szilveszterkor nem szabad hagyni, hogy a pénztárcánk üres legyen, mert az anyagi szűkösséget jelezhet. Ezt megúsztam, nekem mindig van készpénzem, de vajon a bankkártya, amennyiben van rajta lóvé, megteszi-e?

A következő bakit a virslivel követtük el, és ebben bőven ludas vagyok. Ízlések és pofonok alapon fele-fele arányban vettem csirkéből illetve disznóból készültet, mert elfelejtettem, hogy a csirke, pulyka, kacsa “hátrafelé kapar”, vagyis elkaparja a szerencsét. Eleget nézegettük a tányérunkban, hogy melyik miből lehet, nem jöttünk rá, így mind megettük. Nem tudom, hogy a szerencsét előretúró disznóból készült kolbász, véres, és mindenféle finomság érvényteleníti-e ezt a tévedést. A hallal már jobban állunk, mert az csak egy salátába került, páran ettek belőle, és amúgy is vitatott, hogy tényleg elúszik-e a szerencsénkkel vagy éppen a haladást ösztönzi.

Azt a szokást nem ismertem, hogy éjfélkor az asztal alá bújva meg kell enni 12 szőlőszemet. Gondolom, az év mind a tizenkét hónapja szebb és jobb lesz ettől. Különös, de valahonnan elő is került két gerezd szőlő, erre mit csináltunk vele? Feltettük dísznek egy sajttálra, és felelőtlenül becsipegettük. Mondjuk, mindenkinek nem jutott volna 12 szem, de legalább ketten igazán bevállalhatták volna ezt a rituálét.

Jön a következő bökkenő: újév napján nem szabad a szemetet kivinni a házból, mert viszed vele a szerencsédet is. Szemeteltünk, mert ez történik, ha sok ember összegyűl egy helyen, és jól érzi magát. Meg is telt a kuka. Mi legyen vele? Ki nem visszük a házból, az halálos vétek. De vajon legalább az erkélyre kipakolható a nagy zacskó hulladék? Úgy döntöttünk, igen, és szerintem itt is billeg a léc. Ne sepregess, moss, teregess újév napján, mert megfosztod magad a bőségtől. A házigazda elsején mosott – ezt inkább nem is kommentálom.

Ami biztos, hogy rendben volt: éjféli koccintás pezsgővel, bor és pálinka fogyasztás, mert az állandósítja az örömet és jókedvet. Zajt nem keltettünk, de keltett más, és azt mi is láttuk, hallottuk, gondolom, megteszi. Nem emlékszem, hogy elsőként férfi jött-e be a házba, de ezzel most ne foglalkozzunk, amúgy sem szimpatikus egy olyan babona, miszerint a nő szerencsétlenséget hoz.

Amire nagyon büszke vagyok, mert simán, spontánul összejött: szilveszterkor nem szabad mindent felzabálni, maradnia kell ételnek a hűtőben, kamrában, hogy az új esztendőben se szenvedj hiányt semmiből. Ételhegyek maradtak utánunk, ezzel biztos nem lesz baj.

Az egész gondolatsort muszáj egy remélhetőleg költői kérdéssel zárnom: akkor mi 2025-ben nem leszünk szerencsésebbek, csak kövérebbek?