Edzés, tanulás, edzés, alvás. Majd siker. Vagy kudarc?

Nem ritka, hogy a sportban egészen fiatal korban képesek, gyakorlatilag gyerekek óriási eredményeket elérni.

Lamine Yamal. Gondolom pár héttel ezelőtt egy átlag labdarúgó-szurkolónak nem mondott sokat ez a név. Az Európa-bajnokság vége fele járva már nagyon sokan tudják, hogy egy 16 éves spanyol labdarúgóról van szó, aki egészen fantasztikus teljesítményt nyújt mérkőzésről mérkőzésre. 16 évesen nemcsak technikai és taktikai szempontból nőtt fel a feladathoz, hanem képes a pszichés nyomást is kezelni, olyannyira, hogy csapata vezéregyénisége tud lenni. Ismétlem: mindezt 16 évesen.

Nem ritka, hogy a sportban egészen fiatal korban képesek, gyakorlatilag gyerekek óriási eredményeket elérni. Ha csak egy román és egy magyar példát kellene említenem, akkor a tornász Nadia Comăneci 14 évesen elért 10-es osztályzata, vagy az úszó Egerszegi Krisztina szintén 14 évesen besöpört olimpiai címe jut eszembe. De ott van Max Verstappen, aki 18 évesen már Formula 1-es versenyen diadalmaskodott, 18 évesen, amikor más még vezetni sem tud, vagy esetleg cumival a szélvédőjén lavíroz a forgalomban. Sokan szurkolunk nekik, követjük a pályafutásukat, együtt örvendünk, vagy szomorkodunk velük, de kevésbé gondolunk arra, hogy milyen óriási munka van a teljesítmény mögött. Fel nem tudjuk fogni, hogy a gyerek és a családja milyen áldozatokat hozott azért, hogy sikerüljön. A gyerek kisiskolás korától kezdve szó szoros értelmében a napi program minden perce ki van számítva, minden falat ki van centizve, minden tevékenység be van osztva. Edzés, tanulás, edzés, tanulás, alvás. Hosszú, hosszú éveken keresztül. Míg a korosztálybeli gyerekek együtt játszanak, addig az élsportoló aspiráns edz, edz és újra edz. Amikor a többi gyerek elmegy bulizni, addig ő alszik. Amikor a többiek barátkoznak, ismerkednek, pizsamapartin vesznek részt, addig ő ezredszerre is gyakorol egy mozdulatot. Amikor a többiek kipróbálják az első korty sört, akkor ő edzőtáborban van. Amikor a többiek szerelmesek lesznek és titokban csókolóznak, addig ő ezer és ezer métereket nyom le egy medencében. Átlagember számára felfoghatatlan áldozat.

És csak nagyon későn derül ki, hogy megérte, vagy sem. Mert valóban ott vannak kevesek a rivaldafényben, de nem látszanak százezrek, akiknek csak majdnem sikerült. Pedig ők is gigászi munkát fektettek bele, ők is meghozták az áldozatot. De közbejött egy sérülés. Vagy sorsdöntő megmérettetésen hiányzik egy centi, vagy egy századmásodperc. Vajon megéri? Megéri végigdolgozni a teljes gyerekkort a bizonytalan eredmény miatt? Gyakran a szülő álmának teljesítése miatt?

Minden szülő saját maga kell megadja a választ erre a kérdésre. Számomra, szülőként egyértelmű, hogy a lehető legtöbb sportolási lehetőséghez megteremtem a hozzáférést a gyerekeim számára, de soha nem fogom erőltetni. Legyenek sportosak, egészségesek, legyen jó alkatuk, örvendjenek akár egyéni, akár csapatsportot űzni, de ennyi.

Közben meg szurkolok Lamine Yamal sikereinek.