Futball és kisebbségi jogok, „cu de toate”
Egy normális országban, ha a helyi vagy megyei döntéshozók elhatároznak valamit, ami nem törvénytelen, az megengedett.
Az volt a tervem, hogy írok egy bejegyzést arról az elképesztő gyűlölködésről, ami a Kolozsvári Rádió Facebook-oldalán indult be. Történt ugyanis, hogy feltöltöttünk egy filmecskét a Románia-Ukrajna meccs kezdete előtti pillanatokról, amikor a stadionban a román himnuszt húzzák. A kommentszekció konklúziója az volt, hogy ha Romániában élő magyar vagy, akkor Magyarországnak kell szurkolnod, a román nemzeti 11-et pedig gyűlölnöd kell.
Aztán belefutottam egy hírbe, ami még inkább kiborította nálam a bilit, úgyhogy másról filozofálok.
Olvasom, hogy jogerős bírósági ítélet szerint el kell távolítani a kétnyelvű helységnévtáblákat a Kovászna megyei Nagypatakon. Az indoklás szerint a táblák törvényt sértenek, mivel a községben a magyarok aránya nem éri el a közigazgatási törvény által előírt 20 százalékos nyelvhasználati küszöböt. Az 1065 lakosú Nagypatakon a legutóbbi romániai népszámláláson 21-en vallották magukat magyarnak.
Hát igen, kérem szépen, egy ilyen szép országban élünk, amely a romániai magyarok egykori kedvenc politikusa, az államelnök szerint mintaország a nemzeti kisebbségi jogok biztosítása tekintetében. Emlékszem, hogy jó néhány évvel ezelőtt Aranyosgyéresen történt egy hasonló eset, ahol a helyi önkormányzat úgy döntött, kihelyezi a magyar és a német feliratot, még akkor is, ha a kisebbségek aránya messze elmarad a 20 százaléktól. A helyi döntéshozók, akiket a helyi lakosok választottak, úgy ítélték meg, hogy a település múltja és történelme, az etnikai viszonyok, a helyi közösségen belüli kapcsolatok lehetővé teszik a többnyelvű feliratok használatát. Mindaddig, amíg valaki ettől ideges nem lett, el nem kezdte szúrni a szemét és a bírósághoz nem fordult, addig minden rendben volt.
Aztán jött a bíróság, és elkezdte értelmezni a törvényt. Azért fogalmazok így, mert a törvény nem tiltja a magyar felirat elhelyezését, amennyiben 20 százalék alatt van a magyar kisebbség aránya, csupán kötelezővé teszi, amennyiben fölötte van. Egy normális országban, amely mintaállam, amit a törvény nem tilt, az megengedett. Egy normális országban, ha a helyi vagy megyei döntéshozók elhatároznak valamit, ami nem törvénytelen, az megengedett. Egy normális országban a magyar szurkolók nem gyűlölik a saját országuk nemzeti válogatottját. Hol vagyunk mi egy normális országtól?!
