Főúr, egy feketét!
Bevallom őszintén, mikor először találkoztam azzal, hogy valaki "flat white"-ot kért, azt hittem, valami építkezési anyagról van szó.
Főúr, kérek egy feketét! – hangzott el annak idején a kávéházakban, és mindenki számára egyértelmű volt, hogy mit is szeretne a kedves vendég.
Az egyik ismerősöm mesélte a minap, hogy ő is megpróbált egy egyszerű feketét rendelni, a barista egy pillanatra habozott, majd megkérdezte: „Americano vagy Espresso?”
Bevallom őszintén, mikor először találkoztam azzal, hogy valaki „flat white”-ot kért, azt hittem, valami építkezési anyagról van szó. De szoknom kellett a macchiato, ristretto és cortadot is, a doppioból a neve alapján sikerült kikövetkeztetnem, hogy az tulajdonképpen a dupla fekete.
Manapság már nem elég, ha egy kávé ízletes; vizuális élményt is kell nyújtania. A baristák olyan bonyolult mintákat rajzolnak a tejhabba, hogy néha azon gondolkodsz, valóban egy kávézóban vagy-e. Van itt minden: szívek, virágok, szirmok, sőt, állítólag egy-egy elitebb helyen még Mona Lisát is felfedezheted a cappuccino tetején. De lehet az a legeredetibb, legszebb rajz, az első korty után minden már csak egy tejhabos katyvasz marad.
A modern kávékultúra tele van tehát abszurditásokkal, amelyek egyszerre nevetségesek és csodálatosak. De, egyezzünk meg, tartani kell a lépést az időnként hajmeresztő igényekkel is, hiszen az egyszerű „kávé, tejszínnel” szinte már a múlté, annál gyakoribb inkább a „szójatejes, cukormentes, 60 fokos hőmérsékletű vanília-lattét, extra habbal, egy kis csipetnyi fahéjjal rendelők száma. És már a múlté, teszem hozzá hála Istennek, a cikóriakávé is. Emlékszem a nyolcvanas években a felnőttek otthon azt szürcsölgettek, és kevés élvezetet lehetett leolvasni az arcukról. Viszont mai napig sok háztartásban a modern kávéfőző mellett ott lapul a régi kotyogós is, és a kávézók zöme még mindig az abban főtt kávéra esküszik.
Az utóbbi években a kávézás szinte művészetté vált. Nem csak egy egyszerű italról beszélünk, hanem egyfajta életstílusról és egy új szakmáról is. A kávézók különböző specialitásokkal csalogatják a vendégeket, a baristák tudása és kreativitása pedig időnként valóban lenyűgöző. A kávézók közösségi terei lettek a városi életnek, ahol nem csak barátokkal találkozhat az ember, hanem dolgozhat vagy akár tanulhat is. A modern és különleges kávék szépsége pedig abban rejlik, hogy mindenki megtalálhatja a saját ízlésének megfelelő italt. Legyen az hagyományos eszpresszó, vagy a különleges latte arttal díszített cappuccinó.
De bárhogy is változik a kávékultúra, egy dolog biztos: a kávé továbbra is fontos része a mindennapoknak, a reggelek mozgatórugója marad, hiszen pár gőzölgő kortyocska életet és energiát lehelhet a legaléltabb emberbe is. Kortyolgassuk bár a feketét puccos helyen, vagy otthon a sok használattól megsárgult, csorba bögréből, teljesen mindegy, de mint minden élvezeti italnál, itt is figyeljünk a mértékletességre. Egészségünkre.
