„A magyar anyanyelvű romák a reprezentáció szintjén is láthatatlanok”

A magyar ajkú erdélyi romák emancipációjáról szerveztek beszélgetést a Mathias Corvinus Collegium kolozsvári központjában.

A beszélgetés során a legégetőbb problémákat és a felzárkózási lehetőségeket járták körbe, illetve saját tapasztalataikat is megosztották a meghívottak. Az MCC rendezvényén részt vett az MCC Roma Tehetség Programjának igazgatója, Antal István, a Hargita Megyei Mélyszegénység Munkacsoport vezetője, András Lóránd, illetve Adorjáni Júlia pszichológus, Isztojka Máté kortárs roma kultúra szakember, Kiss Tamás szociológus, valamint Tonk Gabriella, pszichológus és Toró Tibor politológus.

Erdélyben mintegy 110 ezer magyar anyanyelvű roma él, elsősorban két nagy tömbben, és sok szállal kapcsolódnak az erdélyi magyarság kisebbségi intézményeihez: magyar iskolába járatják gyermekeiket, magyar nyelvű egyházakhoz tartoznak és nagy többségük magyar pártokra szavaz, jelentős részük pedig a magyar állampolgárságot is igényelte – ismertette a beszélgetés során Kiss Tamás.

A roma közösségek identitástudata inkább regionális, nincs egységes identitástudat, az önmeghatározás térségenként változó – hangsúlyozta András Lóránd, aki saját roma identitását áldozatszerepi létként határozta meg, ami ellen tenni kell. Azt is elmondta: a magyar nyelven beszélő romák taníttatását gyakran az oktatási rendszerben uralkodó szegregáció akadályozza. Az önfejlődést egyebek mellett ez is nehezíti – fejtette ki András Lóránd.

A roma emancipáció az akadémiai világban is kevésszer gyakorolt fogalom. Az identitáspolitikára pedig jelentős felelősség hárul, mivel a roma identifikáció gyakran a többségi társadalom felől érkezik, ami pedig ritkán nevezhető pozitív jellegűnek, enélkül viszont nehezen válhat konfliktusmentessé a találkozás – hangsúlyozta Antal István, aki azt is elmondta, hogy a felzárkóztatás lehetőségét abban látja, ha a magyar ajkú roma közösség képessé válik megteremteni saját elitjét.

Az identitáspolitika nemcsak azt jelenti, hogy csak a roma közösségek identitásán, hanem a többségi intézményeken is szükséges dolgozni, mivel utóbbiakban szinte láthatatlan a roma tapasztalat reprezentációja. Ennek okait Kiss Tamás sorolta fel.

A telepen élő romák helyzete gyakran annyira komplex, hogy meghaladja a szociális és pszichológiai beavatkozási lehetőségeket. A legsúlyosabb a helyzet Pataréten – emelte ki Tonk Gabriella pszichológus. Olyan extrém kitettségben élnek, amelynek hatása kollektív traumát eredményez. A pszichológus a telepek felszámolását tartja az egyik legfontosabb lépésnek az állam részéről. A radikális egyenlőségteremtés az egyetlen lehetőség, amelyet a trauma hatásának az ismeretében szükséges elkezdeni. Hangsúlyozta: jelenleg nem létezik egy olyan intézményes hálózat, amiben a romák maguk tudnák előremozdítani az emancipációs törekvéseiket, annak lehetőségét kell megteremteni, hogy saját kezükbe vehessék az érdekeik érvényesítését. A magyar ajkú romák helyzete viszont kiszorul a román nyelvű roma szervezetek látóköréből, így az országos intervenciók nagymértékben elkerülik a magyar anyanyelvű romákat. A lakhatási beavatkozás ugyanakkor egy központi feladat, mivel a kollektív traumából való gyógyulási folyamat itt kezdődhet el – hangsúlyozta Tonk Gabriella.

Az MCC által szervezett beszélgetésen az is elhangzott, hogy a magyar anyanyelvű romák a reprezentáció szintjén is láthatatlanok, mivel az idén megszervezett népszámlálás során nem kaptak lehetőséget arra például, hogy magyar romaként azonosíthassák magukat. Emiatt pedig nincs hivatalos nyoma annak, hogy Székelyföldön 10% roma nemzetiségű lakos él. Fontos feladatként határozták meg az emberi jogok biztosítására való törekvést és a radikális egyenlőtlenség enyhítését, illetve felszámolását.

Birtalan Albert összeállítása

Szerkesztő: kristalybea, 2022 december 9, 16:47 / actualizat: 2022 december 9, 18:03