Mit keresek én itt?
A magyarul „üsthegy” jelentésű Buszanban (Pusan), Dél-Korea második legnagyobb városának hangos, zsúfolt, színes forgatagában bolyongunk.
Articol editat de csatari.melinda, 19 január 2018, 16:09 / actualizat: 5 július 2020, 17:39
A magyarul „üsthegy” jelentésű Buszanban (Pusan), Dél-Korea második legnagyobb városának hangos, zsúfolt, színes forgatagában bolyongunk.
Bámészkodunk az ország legnagyobb, Incshon (Incheon) nevű repterén, nagy ívben elkerüljük a két Koreát elválasztó demilitarizált övezetet, háromszáz kilométeres sebességgel vonatozunk, rácsodálkozunk a felhőkarcolókra és az ottani épületek közül kilógó, európát idéző homlokzatokra, silabizáljuk a dél-koreai ábécét és a tévéműsoraikba is belenézünk. Tolongunk a tűzijáték-fesztiválon és Dél-Korea egyik legnagyobb eseményén, az évente szinte hárommillió látogatót vonzó, a Namgang folyón zajló lámpás fesztiválon.
Amikor leszálltam a repülőről, arra gondoltam: „Hogy tudtak elengedni anyámék? Mit csinálok én itt?” Ugye, életemben először utaztam ilyen messzire, tizennyolc évesen. Persze tudom, hogy azt szeretik jobban, akit elengednek…
Mindenki rohan, mindenki siet. Szörnyű, mert a világ összes ideje az enyém volt, de az ember elkezd attól izgulni, hogy mindenki fut, az az érzésed, hogy velük kell rohannod, pedig neked nincs hova.
Felmegy az ember egy hatvan emeletes felhőkarcoló tetejére, minden üvegből van, mindenütt a legmodernebb technológia, majd lemegy, megtesz tíz percnyi utat és beér például egy piacra, ahol tapossák egymást, kosz van, bűz és hangzavar. Nagyon látványos ez a kettősség. Mindenben. Olyan szinten is, hogy felöltöznek szépen, elegánsan, s hozzá felvesznek egy papucsot.
Szerkesztő: Csatári Melinda
Mivel Bács Timi kolozsvári önkéntessel egy műsornyi idő alatt nem fogytunk ki a mondanivalóból, jövő pénteken innen folytatjuk a beszélgetést. Akkor megkóstoljuk a koreai ételeket, italokat és bulizni megyünk.
