Élő Kolozsvári Rádió

Donát 160: Apatológia

Dimény-Haszmann Árpád

Dimény-Haszmann Árpád

Egészen más együltünkben végigolvasni egy gondosan szerkesztett verseskötetet, vagy néhanapján innen-onnan mazsolázni egy-egy verset, ami mintha égből, internetről, folyóiratból pottyant volna ölünkbe. A Dimény-Haszmann Árpáddal kapcsolatos morzsa-élményeim csak tapogatózó kérdésekre adtak lehetőséget, folyamát a gondolatoknak még nem érzékeltem. Pedig az „Apatológiát” úgy kell olvasni, ahogyan tisztes ősz nénik a kedvenc sorozatukat nézik délutánonként a tévében. Vagyis egymás után, kihagyások nélkül, kíváncsi várakozással. Mióta kezemben a könyv, összeállt a kép, vagy képsorozat, színe is lett, kék. Az „E.M.meséskönyvéből” miatt, és egy kicsit Caravaggio miatt, akinek kolozsvári, színpadi változatától nemrég hallottam, hogy a halál kék színű. És akkor most itt vannak ezek a mondatok.

„…Kék, nem lila. Kék, mint
a túlvilág káprázata. Már apám borostája, haja is
ezüst-kék, szemében kékeszöld érmeként szikráznak
a bogarak. Kék tüdő. Kék húsfalak. Kék tyúkhúsleves
csurgatott galuskával. Kék kosztos csészéből
kanalazza ki. Nálunk a tyúk nyakát ő szokta elvágni.
A nyúlét is. De e kékből rakott telepen nincsenek
nyulak. Csak egy néma kutya fagyos szemekkel.”

 

„Rájöttem, hogy nincs apámról fénykép a házban
pedig mennyi festmény könyv
s egyéb vacakság van egybegyűjtve”

dimeny_haszmann_arpad_apatologiaÍgy kezdődik az „apa fotói” című vers és tényleg prózába illő történetet ígér. Legtöbbször központozás nélküli áradatok az „Apatológia” darabjai, tapogatózások emlékek és érzések között, amelyekben egybeolvad a szerszámos ládák fémszaga és a kórház orrfacsaró „vége van”-szaga, a kazánház tetején pajtásaival örömjátszó gyermek és a halált szokó, nem szokó felnőtt. Nem tudom, hogy ez a versciklus mennyire sikeres búcsúzás az elhunyt édesapától, de kétségkívül szép búcsúzás.

Az első ciklus, a „Résztvevő megfigyelés” című formailag és hangulatilag is sokfélébb az „Apatológiánál”, hiszen ez mintha egy szerelem történelmét írná meg, és a történelem – jól tudjuk – nem kizárólag nyertes csatákról szól. Szenvedélyes szerelemtől óvó szeretetig, közös pillanatoktól egyéni félelmekig sok minden megbújik a sorok között. Szeretni együtt szoktunk, de a szerelem elmúlásától vagy megváltozásától félni csakis egyedül.

És végül ott van a harmadik ciklus, az „Apám levelei”, mint a memoár irodalom kortárs darabja. Az apa Margitkához írt képzeletbeli levelei, amelyeknek igenis van valóságalapjuk. A történések, a katibarátnők, a farkaspisták és nagypalik létezőek, a lényeget, a szülei meg nem tűrt szerelmét Dimény-Haszmann Árpád írta hozzá. Ezúttal is központozás nélkül, szinte tagolhatatlan, felolvashatatlan hömpölygésként.


Dimény-Haszmann Árpád „Apatológia” című verseskötete számomra kék könyv marad, még akkor is, ha a szerelmes versek és a képzeletbeli verslevelek oldani akarják ezt a kéket. Akkor is, ha Lili azóta megszületett és lénye bearanyozza a házat. Akkor is, ha Könczey Elemér szürkés-zöld borítót tervezett hozzá.
Végigolvasva eggyé váltak bennem is a fiúk apákkal és nagyapákkal, és várom a más színű, nem tudom, milyen színű folytatást.

A teljes műsor, Gergely Zsuzsa összeállítása

LaszloNoemi_DimenyHaszmanArpad_VargaMelindafoto

Fotó: Varga Melinda

Dimény-Haszmann Árpád első versei 1996-ban jelentek meg az Előretolt Helyőrség irodalmi folyóiratban, majd a Helikonban, abban az időszakban, amikor nagyon sok fiatal költő dobbantott. Az ő élete másként alakult, több mint tíz évnek kellett eltelnie, amíg ismét közölni kezdett Erdélyben és Magyarországon. Jelenleg Csernátonban él, újságíróként dolgozik a Székely Hírmondónál. Idén októberben a Székelyföld kulturális folyóirat, ebben a hónapban pedig az Erdélyi Magyar Írók Ligája díjazta. Övé a Méhes György-debütdíj, amelyet „Apatológia” című, első verseskötetéért vehetett át.

Szerkesztő: , 2015 január 6, 16:04 / actualizat: 2015 január 23, 14:59

Mindenkié volt a színház – a miénk is
Kontűr szerda, 2025 április 22025 április 2, 16:20

Mindenkié volt a színház – a miénk is

A Kolozsvári Állami Magyar Színház háromnapos rendezvénysorozattal ünnepelte idén a színház világnapját. Klasszikus és kortárs szerzők...

Mindenkié volt a színház – a miénk is
Amit megértünk, az már nem olyan ijesztő – Véletlenül írtam egy könyvet
Kontűr szerda, 2025 március 262025 március 26, 10:44

Amit megértünk, az már nem olyan ijesztő – Véletlenül írtam egy könyvet

Lakos Nóra Véletlenül írtam egy könyvet című filmje hiánypótló, hiszen hosszú ideje nem született magyar ifjúsági/családi film. Ez egy...

Amit megértünk, az már nem olyan ijesztő – Véletlenül írtam egy könyvet
Stockholmból is magyarul – Bereczky Veress Rebeka novellái
Kontűr szerda, 2025 március 192025 március 19, 13:34

Stockholmból is magyarul – Bereczky Veress Rebeka novellái

Bereczky Veress Rebeka székelyudvarhelyi apa és kolozsvári anya gyermeke, két író nagyszülő, Telegdi Magda és Veress Zoltán unokája. Így...

Stockholmból is magyarul – Bereczky Veress Rebeka novellái
Szabad csak az, aki… – Tom Sawyer musical
Kontűr szerda, 2025 március 122025 március 12, 08:57

Szabad csak az, aki… – Tom Sawyer musical

Mark Twain közismert regénye zenés műfajba költözött. A Tom Sawyer musicalt Puskás Zoltán rendezte, aki negyedik alkalommal dolgozott a...

Szabad csak az, aki… – Tom Sawyer musical
Kontűr péntek, 2025 március 72025 március 7, 11:28

Arról, hogy milyen nehéz – Én vagyok a szél

„A szöveg mindenkinek nagyon személyes tud lenni. Lehet ezt szabadon is hagyni, és akkor az emberek asszociálnak rá, vagy mindenki úgy...

Arról, hogy milyen nehéz – Én vagyok a szél
Kontűr szerda, 2025 február 262025 február 26, 17:53

Eltűntem – Jon Fosse: Én vagyok a szél

Jon Fosse Én vagyok a szél című drámája egy szabadversként olvasható, gyönyörű, zenei szerkezetű szöveg. Tompa Gábor ezt a darabot...

Eltűntem – Jon Fosse: Én vagyok a szél
Kontűr szerda, 2025 február 192025 február 19, 14:36

Futni mentek, elsők lettek

Herendi Gábor legújabb rendezése, a Futni mentem című romantikus komédia az elmúlt 35 év legnézettebb magyar filmje, nemrég lekörözte a...

Futni mentek, elsők lettek
Kontűr péntek, 2025 február 142025 február 14, 11:38

Kérem, menjenek haza! – Janovics Jenő színpadon

Janovics Jenő személyisége nélkül más lenne a kolozsvári színjátszás története, talán a színház mai épülete sem létezne. Ifjabb...

Kérem, menjenek haza! – Janovics Jenő színpadon