Ottfelejtett listákról és a bizalomról

Mire jó, ha a szülő vagy a diák tudja, milyen jegyet kapott a tanár a versenyvizsgán? Ottfelejtett végeredményeket olvasva, ezen tűnődött Rácz Éva.

Szerkesztő: Sebők Tímea, 2025 szeptember 16, 09:26

Találkoznom kellett valakivel, és úgy esett, hogy épp a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség előtt várakoztam. Már jó ideje véget értek a tanári versenyvizsgák, de még mindig ott díszelegnek a listák az eredményekkel. Nem sokat foglalkoztam eddig ilyenek olvasásával, de meg kell mondanom, ez most megdöbbentett.

Nem az a meglepő, hogy egyetlen évben például több mint 140 tornatanár versenyvizsgázik, mert lehet, hogy annyira van szükség. Még azon sem csodálkoztam – mármint magamon leginkább –, hogy három percbe tellett, amíg rájöttem, hogy azok, akik a jegyzék szerint mindenféle tárgyat tanítanak elemiben, azok a tanítók, és innen már csak egy lépés volt rájönni, hogy ugyanaz „prescolar” végződéssel az óvodapedagógusokat jelenti, óvónéniket és óvóbácsikat, akik a legkisebbeket tanítják-nevelik.

Sokkal meglepőbb volt két dolog.

Az első, hogy miközben az iskolai tanulók és az egyetemi hallgatók minden felvételi vagy jegyadási listán már csak kódszámmal szerepelnek nyilvánosan, a tanítók és tanárok eredményeit teljes névvel teszik közzé. Elgondolkodtam, mire jó ez, de sokadik nekifutásra is csak a pedagógusszakma lejáratásának szándéka jutott eszembe. Kinek jó ez vajon? A tanároknak és az őket árgus szemekkel figyelő szülőknek bizonyára nem, s a diákokat sem hiszem, hogy büszkeséggel töltené el a tudat, hogy – tegyük fel – az új kémiatanár hármast írt a vizsgán.

Mert ez a másik meglepetés: a név mellett, természetesen az elért pontszám is szerepel, és ezen is bőven lehet gondolkodni, rosszabb esetben marhamód kérődzni: hogy a legjobb jegy „csak” 8,85 vagy 7.65, sőt, hogy a legkisebb jegy 3.10 vagy 1.45. Történelemből produkálták az utóbbit, és nem állt tőle távol az 1,65-ös testnevelés sem – de ez mindegy is. Mert a diák az ötös átmenő nélkül nem kerülhet be az általa választott iskolába, és a tanár sem kaphat állandó munkahelyet bukással.

Ezzel nincs is baj. A gond egyébként ott kezdődik, hogy a fiatal tanár, aki tanítani akar, többévi vizsgázás után azt mondja: feladja, nincs már ereje többet készülni, állandóan vizsgázni, helyek pedig nincsenek, ott sem, ahol eddig helyettesként dolgozott, miután harmadik éve nyolcas-kilencesre vizsgázott. Ilyenkor keseredem el, mert aki tantani akart, azt szinte megszégyenítik az állandó kiszolgáltatottsággal.

De térjünk vissza az általam nagy késéssel olvasott listákhoz, hogy ne maradjunk ilyen keserű szájízzel, mert vannak ott remek példák is: A latintanárok legjobbika 10-es osztályzatot ért el, és hármuk közül a leggyengébb is hetes feletti eredménnyel szerepel a listán. Ki kellene derítenem, hogy legalább nekik jutott-e idén végleges állás, mert akkor nem kell teljesen elveszítenem a bizalmamat, ha nem is az oktatási rendszerben, de legalább a klasszikus műveltségben.