Címlap » Vezető » Főoldal » Sajtóklub: Áramvonalas, „ársapkás” telünk lesz?

Sajtóklub: Áramvonalas, „ársapkás” telünk lesz?

Furdek Tamás energetikai szakértővel többek közt arról beszélgettünk, kit mennyire véd az “ársapka”és kinek, miért okoz súlyos gondot a 119-es sürgősségi kormányrendelet.

Az energiaválság hatásait csak ezentúl fogjuk igazán megtapasztalni. Mennyire fog “felvillanyozni” bennünket a küszöbön álló tél? Milyen hatása lesz a szeptemberi, 119-es sürgősségi kormányrendeletnek a fogyasztókra és a szolgáltatókra? Számíthatunk-e korlátozásokra, áramszünetekre? Fennáll-e a veszély, hogy kemény tél esetén korlátozni fogják a fogyasztást és/vagy áramszünetek lesznek, mint az 1980-as években, a Ceaușescu-éra legsötétebb “alkorszakában”? Megtörténhet-e, hogy valaki szolgáltató nélkül marad?

Milyen újabb takarékossági trükköket alkalmazhatunk, hogy kevesebbet fogyasszunk ugyan, de ne éljünk rosszabbul? Többek közt erről beszélgettünk Furdek Tamás villamosmérnökkel, energetikai szakértővel.

Románia helyzetére a törvénykezés is rányomja a bélyegét, nevezetesen a 119-es kormányrendelet, amely szeptember 1-i hatállyal radikális intézkedésekkel próbálja útját állni az irreális áramárak kialakulásának. Alapvetően azt célozza, hogy leválassza Romániát a szomszédos országokról és egyfajta szigetként működve, egy „belső” – és alacsony! – árat alakítson ki a termelők és a fogyasztók között.

Ennek érdekében a termelőket kötelezi arra, hogy max. 450 lej/MWh-ás áron értékesítsenek, ha pedig ennél drágábban adják el az áramot, akkor a 450 lej fölötti részt teljes egészében elkobozza! Az áramexportot szintén egy közel 100%-os extra adóval sújtja, tehát ellehetetleníti az áram kivitelét.

A kereskedők (traderek) árrését pedig 2%-ban maximálja, vagyis az ennél nagyobb nyereséget szintén teljes mértékben elveszi „szolidaritási adó” címén. Ezáltal az értékesítési láncot nagyon rövidre szabja, nem engedi meg, hogy több kézen menjen keresztül az áram a termelő és a szolgáltató/fogyasztó között. Ami nem rossz elképzelés. Csak működésképtelen piacot, érdektelen termelőket és kereskedőket eredményez, akik teljes passzivitásban várják, hogy megváltozzon a helyzet.

További nagy változás az április-szeptember időszakhoz képest, hogy a szolgáltatóknak az állam nem téríti meg a beszerzési ár és a plafonált ár között (akármekkora) különbséget, illetve legfeljebb 1300 lej értékig teszi ezt meg. Ami viszont azt eredményezi, hogy ha az árampiacon 2000 vagy 3000 lejért kénytelen megvásárolni a szolgáltató az áramot, akkor a különbséget tiszta veszteségként neki kell elkönyvelnie. Ami felér egy öngyilkossággal, és ez vezetett oda, hogy a legtöbb (akár nagyon nagy) szolgáltató is küldi el a fogyasztóit és nem hajlandó új szerződéseket kötni. Ebből pedig hatalmas probléma alakulhat ki, mert számtalan cég, ipari fogyasztó stb. abba a helyzetbe juthat, hogy nem lesz áram-szolgáltatója. Ennek a történetnek a kimenetele nagyon aggasztó és egyelőre semmi jele nincs, hogy módosítanának rajta.

Látni kell, hogy a gáz árának ingadozásai és rekord-szintjei annak is a következménye, hogy a fizikai termékből a tőzsdei kereskedés pénzügyi terméket csinált (pl. a sokak által ismert, mert sokat emlegetett holland gázpiacon, a TTF-en). Akik ma a TTF-en kereskednek, azok pénzügyi spekulánsok, akiknek egy molekula gázra sincs szükségük, nekik csak az árfolyam-ingadozásból származó nyereségre van szükségük. És ez nagyon nem tesz jót a piacnak, mert az amúgy is meglévő gondokat, áringadozásokat rendkívül felerősíti és néha pánikhangulatot tud gerjeszteni.