„Mindannyian viccesek vagyunk” – Bán Attila megidézve nevettet

Imitáció, megidézés a szórakoztatás szándékával. Bán Attila mosolyt csal ismerősei, barátai arcára, és humort visz a nagyközönség soraiba is.

„Humorért talán nem kell messze menni, még csak a vicckatalógust sem kell fellapozni. Mert körös-körül az emberek és a helyzetek magukban rejtik a humort, elég ha csak észrevesszük és kiemeljük őket. Valójában minden ember vicces, nem ismerek olyan embert, aki ne lenne vicces” – mondja a székelyudvarhelyi születésű, Kolozsváron élő Bán Attila, aki barátait, ismerőseit, sőt egyetemi tanárokat, államelnököket és ferences szerzeteseket is remekül képes utánozni – megszólalásig, és azon is túl.

Hallgatóinknak is örömmel mutatta be életének ezen részét, másként mondva azt a képességét, amely által másokat is megnevettethet.

Úgy kezdődött, hogy középiskolában hallgattam egy tanárt, történetesen egy földrajztanárt, és jellegzetesnek tűnt a hangja. Amikor kiment az osztályból, magamban úgy végiggondoltam és elképzeltem, talán hallottam is legbelül, hogy meg tudok szólalni az ő hangján. A hátsó padból egyszercsak megszólaltam az ő hangján, mintha folytatnám az órát, az osztálytársaim ekkor megrökönyödve hátrafordultak: mi is van most? Ezek szerint jól sikerült, mert egy páran még el is hitték, hogy tényleg a tanár szólt hozzájuk, vagy hogy a visszhangjai ennyire erősek.

Székelyudvarhely után Bán Attila Kolozsváron, a BBTE Bölcsészkarán folytatta tanulmányait, oda is magával vitte ezt a különleges képességét. S hogy mit szóltak azok, akiket parodizált? Erre is fény derül a beszélgetés során.

Volt, aki egy az egyben kacagott azon, amit látott-hallott, mások lefagytak vagy furcsán néztek, megint mások közölték, hogy hát ők nem ilyenek, ez nem így van… Érdekes módon az utánzásban mindenki sokkal jobban ráismer a többi emberre, mint saját magára. Közeli, jó barátaimat is parodizáltam már, és hát köztük is voltak olyanok, akik könnyes szemmel röhögtek, és olyanok is, akik kevésbé tudták kezelni a helyzetet. Az egyetemen a tanárok inkább utólag szembesültek azzal, hogy mit művelek én titokban, úgyhogy még nem annyira ismerem a reakcióikat.

Egyik tanárra sem mondanám, hogy nevetséges, de önmagában hogyha valakinek a stílusát egy másik személy bemutatja, kiemelve a sajátosságait hangban, mozgásban, tematikában, szóhasználatban, akkor az emberek valamiért nagyon kacagnak, és ezt én szívesen láttam.

Bán Attila mindig is tudta, hogy egyáltalán nem a gúnyolódás szándékával jeleníti meg tanárait, ismerőseit, közéleti személyiségeket, hanem hogy a lehető leghitelesebben mutassa be őket. Ez inkább imitáció vagy megidézés, és nem is kell rátennie sok lapáttal, hogy vicces és humoros legyen a produkciója, mert vallja, hogy mindannyian viccesek vagyunk. Hogyha valaki őt utánozza, az is nagyon vicces tud lenni.

A Facebookon márciusban indult Karanténkomédia-kihívásról – amelynek során Böjte Csaba ferences szerzetes mellett korábbi és jelenlegi államelnökök is bekerültek a repertoárba – és sok más humoros pillanatról is beszélgettünk Bán Attilával.

Szerkesztő: Ferencz Zsolt

Szerkesztő: kristalybea, 2021 január 2, 12:46