Románia 100 – milyen jövőben bízhatunk?

A kolozsvári Váróterem Projekt Független Színházi Társulat Románia 100 című előadásának szövegét és rendezését is Lovassy Cseh Tamás jegyzi. A produkció a centenárium évének ürügyén született, de nem kizárólag az elmúlt 100 esztendőre reflektál. Az alaphelyzet utal 1918-ra: a szereplők beleszülettek a romániai kisebbségi létbe, és ezzel a ténnyel kezdeniük kell valamit. Emellett a kisvárosi közösség, a család válik fontossá az előadásban, hiszen az identitáskeresés kérdése minden mikroközösséget érint.

 

Az előadásban szereplő felnőttek nagyon eltérő feladatköröket vállalnak fel: van a településért és a magyar közösségért dolgozó iskolaigazgató, a polgármesteri székre, és a helyi gyár felfuttatására vágyó politikus, és a hatalmat képviselő román polgár. A női szereplők sokkal egyénibb álmokat dédelgetnek: anyák, harmonikus kapcsolatban élő feleségek, vagy éppen művészi tehetségüket kibontakoztató személyiségek szeretnének lenni. A konfliktusok kilencven százalékát a párbeszéd hiánya okozza. Az etnikai konfliktus egy televíziós showműsorban csúcsosodik, ahol a felek kölcsönösen vádolják egymást, és évszázados sérelmeket elevenítenek fel. Közben széthullnak a családok, mert az egymás mellett elbeszélés a párkapcsolatokat és a szülő-gyerek viszonyt is megmérgezi.

A Románia 100 című előadás többféle szituációt elemez, eltérő történelmi és élettapasztalatokra utal. Valamennyi esetében a szereplők rosszul érzik magukat a bőrükben, legjobb szándékaik is hibás döntéseket vagy klisészerű megoldásokat szülnek. Az alkotók ezzel kapcsolatos kérdéseiket kívánták megfogalmazni, anélkül, hogy megoldásokat tudtak vagy kívántak volna nyújtani a felmerülő problémákra.

A Románia 100 című előadásról Lovassy Cseh Tamás drámaíró, rendezővel beszélgettünk.