Postás, villamosvezető és zenész – Sajtóklubban Borza Péter
Articol editat de mihaly.istvan, 4 szeptember 2018, 10:50
Egy pillanatig sem bántam meg, hogy Ausztriában telepedtem le. Bécs érdekes közeg, a magyarokat nagyon szeretik és kivételes nemzetként kezelik, hiszen „mi egyek vagyunk, vagy nem”? Szeretnek mulatni is velünk. Nagyon sok magyar állampolgár (körülbelül hetvenezer ember) dolgozik Ausztriában, főleg jól képzett szakemberek, az építkezésben, a kereskedelemben, vendéglátóiparban… (Borza Péter)
A kolozsvári, monostor negyedi postásból, aki „másodállásban” egy a Securitate által megfigyelt és később betiltott zenekarban játszott, hogyan lett villamosvezető Bécsben? Olyan villamosvezető, aki „szeret jól élni”, és szabad idejében képzőművészeti kiállításokra jár, sokat olvas és időnként zenél.
Borza Péter olyan ember, aki (szinte) mindig a félig tele poharat látja, a problémában a lehetőséget fedezi fel, és nem fordítva.
„Mindent nem kaphat meg az ember” – ismeri el, de egy percig sem bánta meg, hogy rögtön a rendszerváltás után, 1990 januárjában elhagyta Romániát.
Bécsben nehezebb villamosvezetővé válni, mint bejutni bármelyik egyetemre. Négy hónapig tartanak csak a tesztek, mielőtt a jelölt a tulajdonképpeni képzést elkezdheti. Péter a munkáját szereti, a fizetésével nagyon elégedett. Nemsokára hatvan éves lesz (de nem „mutatja” a korát), Kolozsvárra évente egyszer-kétszer „hazajár”, de nem kíván visszatelepedni, nyugdíjasként sem. Hogy miért nem, az is kiderül a beszélgetésből.
A lejátszóra kattintva a szeptember 3-án, hétfőn délután 16.05-től sugárzott 55 perces műsor kissé rövidített változatát hallgathatják meg.
Mihály István
