Üzenet a palackban
Articol editat de csatari.melinda, 23 február 2018, 16:08 / actualizat: 5 július 2020, 17:16
Szerencsére felfutóban van a borászat. A kommunizmus másfél- két emberöltője alatt sokmindent elfelejtettünk. Persze, mint minden feltámadó, újból felfutó műfajnál, itt is óhatatlanul rengeteg a sznob. Én nem akarok beállni ebbe a sorba. Erdélyben még gyermekcipőben jár a “borszakértés” és a borászat is.
Vannak jobb sorsra érdemes, nagy múlttal rendelkező borvidékeink, viszont manapság alig van komoly szinten mérhető borász. A bornak gyakorlatilag vissza kellene kapnia az őt megillető helyet a kultúránkban, a hagyományainkhoz hozzátartozik. Általa üzen a táj, az ember, az a közösség, amelyben elkészült, az öröm, amivel elkészítették. A borban, ha figyelmesen, nyugodtan iszod, esetleg baráti társaságban, csendben, odafigyelve, mindez szép lassan visszaköszön.
Ausztráliában, Dél-Amerikában, Dél-Afrikában, Kaliforniában, Kínában hatalmas borvidékek vannak, ezek nagyipari szemlélettel dolgoznak, rengeteg bort tudnak gyártani és most már egyre több ott is az egyedi, jó minőségű bor. Szerintem éveken belül az európai bortermelés olyan öt-tíz százalékra vissza fog szorulni.
Sokan nem tudják, hogy a fehér és a rozé bort ugyanúgy hűteni kell, mint a sört. Az ember bemegy a vendéglőbe, kérdezi: milyen boruk van? Vörös meg fehér. Kolozsvár örvendetes kivétel, itt vendéglátás terén is tapasztalható a fejlődés, ennek ellenére sok helyen gyatra a borfelhozatal.
A rozé, illetve a gyöngyöző borokkal a nőket és a fiatalokat is be lehet csalogatni a bor rejtelmes világába.
Szerkesztő: Csatári Melinda
