Ebeink – kiből lesz a legjobb barát?

Fajkutya vagy keverék eb? Ismerőstől vagy menhelyről? Szempontok a négylábú családtag(ok) kiválasztásához.

fotó: Sipos Zoltán

Mostanság, amikor egyre többen és gyakrabban buzdítanak kutyák, macskák örökbefogadására – lásd mondjuk Radu Țermure Kolozsvár melletti menhelyének kilakoltatással fenyegetett ebeit, cicáit – sokakban felmerül a kérdés: mekkora kockázat ismeretlen hátterű állatot bevenni a családba?

A kérdésről hosszú beszélgetést folytattunk Madaras Péter kolozsvári állatorvossal, aki nap mint nap kutyákkal dolgozik, fajtiszta ebek és utcáról behozott keverék kóborok egyaránt pacientúrájának részei.

KUTYAESZMÉNYÜNK ÉS A JÖVENDŐBELI

„Úgy gondolom, hogy első sorban minden ember megszeret egy formát… egy bizonyos alkatú kutyába »beleszeret« még nagyon-nagyon korán. Valószínűleg egy ilyen imprint dolog ez és belekerül. És sokszor eszébe jut, vagy hogyha ahhoz hasonlót lát, akkor nagyon szeretné hazavinni […] ennek ellenére azt mondom, hogy egy olyan szociális helyzetben, amelyikben nagyon sok kutya élete függ tőlünk – azért mert elszaporodtak a kutyák a mi gondatlanságunk miatt, a rendszer gondatlansága miatt – nagyon szép dolog menhelyről választani egy kutyát!”

„Még akkor is, ha az én kedvenc fajtám a labrador és szeretném azt, ha lenne egyszer egy labradorom, a gyerekeimmel egy labrador játszana, és hogyha a gyerekeim is ezt szeretnék, akkor mégis le lehet ülni velük és meg lehet beszélni azt, hogy: nézzétek meg, van egy hely a városban, amit sintértelepnek vagy menhelynek nevezünk, ahová begyűjtik azokat a kutyákat, akiknek nincs gazdájuk. Mint egy árvaház…és milyen jó lenne, ha ezek nem bezárva, egy ketrecben kéne éljenek és milyen jó lenne, ha nem kellene elaltassák őket végleg, azért mert már nincs hova tenni őket, és hazavinnénk egy ilyen anyátlan, apátlan, gazdátlan kutyát, aki alig várja hogy foglalkozzanak vele, hogy játszodjanak vele, hogy sétáltassák, etessék, fésüljék, fürösszék…”

PEDIGRÉS ÉS „NÉPI SARJADÉK” – SZAVATOLT JELLEM KONTRA ZSÁKBAKUTYA?

fotó: Veterinarius

„Személyes véleményem az, hogy körülbelül ugyanakkora zsákbamacska. Lehet, hogy most ezzel felháborítottam néhány kutyatenyésztőt, de nem egy esetben találkoztam kennelből származó nagyon félős kutyákkal vagy nagyon agresszív kutyákkal. Tehát ez genetika…”

KÖLYKÖT VAGY FELNŐTTET: EZ ITT A KÉRDÉS

Mikor kezdjünk kölyökkel, akinek „a kártyáit már mi keverjük” – még ha genetikailag nem is mi osztottuk – és mikor felnőttel?

„Általában fiatalabb házasok vagy kisgyerekesek, azok kiskölyköt fognak választani […] mindenképpen jó! És azért jó, hogy nem vagyunk egyformák s nem akar mindenki kölyökkutyát, mert így esélye van az idős kutyának, a felnőtt kutyának is.”

fotó: Angyalosi Beáta

KI AZ EGÉSZSÉGESEBB?

fotó: Veterinarius

fotó: Veterinarius

Egy menhelyi eb „sokat látott” életében, kórokozók tekintetében is. Vannak, akik az ilyen jellegű hozománytól tartanak. Mások pontosan abban bíznak, hogy a keményebb életfeltételek, változatosabb genetikai háttér ellenállóbbá tette őket, mint a zárt körben szaporított, „arisztokratikus degenerációnak” kitett fajkutyákat. Hol az igazság?

„Az igazság minden kutya esetében más, de az biztos, hogy vannak szabályok: ha a menhelyről választasz kutyát, akkor első utad egy állatorvoshoz vezessen, aki megvizsgálja rendesen, megnézi, hogy nincs-e esetleg valami olyan betegsége, amit te is elkaphatsz tőle […] beadjuk azokat a szükséges védőoltásokat, amiket ők valószínűleg nem kaptak meg, de valószínű, hogy immunissá váltak már azokra a betegségekre. Tudvalevő az, hogy ha vért akarunk adni egy szopornyicában szenvedő kiskutyának, hogy megmentsük, akkor a legjobb egy menhelyi kutyától vért venni, mert biztos, hogy azok már immunisak ezekre a betegségekre!”

ZÁRSZÓ: POFONOK, MELYEKBE MAGUNK FUTUNK BELE

fotó: animalso

Amikor valaki kutyát hoz a családba, a leggyakoribb csapda, amelybe belefut az, hogy tudatosan vagy tudat alatt nem annyira kutyában mint inkább státusszimbólumban gondolkodik. Márpedig az eb élőlény, aki akkor lesz az ember legjobb barátja, ha számolunk sajátosságaival, igényeivel, de a magunk lehetőségeivel is!

„Olyan is volt, hogy valaki bejött egy frissen vásárolt beagle-el, – ami nem tudom, három hónapos volt (?) és már ráköltött egy vagyont mióta megvette és elhozta pórázostól, kutyakönyvestől, maradék kutyakajástól – letette az asztalra és azt mondta: csináljatok vele, amit akartok, nekem ez nem kell!!!”

Webcikk: Papp-Zakor András

Articol editat de papp.zakor.andras, 16 június 2017, 15:01 / actualizat: 5 július 2020, 19:00