Prima pagină » Rovatok » Bundások és tollasok » Alfatörténetek egy hollandusról, aki juhász

Alfatörténetek egy hollandusról, aki juhász

Idei premier, hogy Romániában, konkrétan a Bihar megyei Köröskisjenőn tartották a belga és holland juhászkutyák világbajnokságát.
A kevéssé bolygó, sokkal inkább fegyelmezett hollandusoknál ezüstérmet szerzett Alfa, a marosvásárhelyi Kovács András kutyája. Nem tudom, mennyire gyakori, hogy egy fogorvos gazdi ebe ilyen babérokat szerez, de van egy sejtésem…
Az alábbiak kutyatartás és „holland juhászat” alfájáról és jórészt Alfájáról szólnak, omega igénye nélkül.

„Portrait of the Shepherd as a Young Male”

NYITÁNY – EGY VÁLASZTÁS TÖRTÉNETE

„Hülye vagy?! Neked nem kell holland juhász, hagyjál békén!” – konzultáns ebtréner

Aki nyitott szemmel jár-kel a világban, látván látja: egyre többen vesznek maguk mellé, családjukba társállatot. Más kérdés, hogy mihez kezdenek vele, mennyire hajlandók engedni addig megszokott életmódjukból, alkalmazkodni az új családtag szükségleteihez, igényeihez. Sokszor kevéssé. Így aztán a méregdrága fajkutya gyakran státusszimbólumként tengődik a hasonlóan költséges járgány mellett, amely óránként 250-et tudna… ha lenne hol, a hazai utakon.
És persze van, aki igazi Életet szeretne biztosítani munkakutyájának, kihívásokkal és örömökkel, érezhető összetartozással és törődéssel.
No de miért választ egy kutyára vágyó fogorvos pont holland juhászt magának? 🙂

TESSÉK MONDANI, MILYEN A HOLLAND JUHÁSZ?

Mindig a helyzet magaslatán

A fajtamegnevezés kicsit megtévesztő ma már. Tudniillik múltbeli helyzetet tükröz, akárcsak a német juhász elnevezése. Viselőik ugyanis már nem „abban” a szakmában utaznak. A holland juhász mint fajta csaknem eltűnt a múlt század negyvenes éveire. Eredeti munkájának tárgyával együtt. A háború után azonban lelkes hívei óriási bedobással láttak neki a fajta megmentésének. Egyrészt vérfrissítéssel, rokontulajdonságokkal bíró ebekkel való keresztezésekkel, másrészt feladatkörének újrakitalálásával. Így aztán a mai holland juhászok alapvetően őrző-védő, nyomkereső, rendőr- illetve mentőkutyák, de -akármilyen meglepő is lenne az előbbiek alapján – még terápiás ebek is akadnak közöttük. Mi ragadta meg mindezen lehetőségek közül? – kérdeztem Kovács Andrást.

ALFA – PORTRÉVÁZLAT

„Ez az én szeretett gazdim, akiben kedvem telik!”

„Olyan a kutya azóta is – és most öt éves mindjárt – hogy ha én leülök egy székre, akkor mellettem van és ha a széket egy méterrel arrébb viszem, akkor ő egy méterrel arrébb jön. Ha én felállok a székről, hogy töltsek egy pohár vizet magamnak vagy locsoljam meg a virágot, akkor ő ott van velem. Természetesen ez részben a képzésnek is része. Nem követelem én, hogy velem legyen a kutya, de ez egy ilyen roppant ragaszkodó kiskutya!”

A KUTYAPEDAGÓGIA ALAPJAI AUTODIDAKTÁKNAK ÉS HALADÓKNAK

Egy kutyát nem lehet önellátó automataként kezelni. Akkor sem, ha „átlagos társállat” (tessék csak belegondolni: van olyan, hogy „átlagos családtag”?), hát még ha alaphajlamainak megfelelő munkakutya-létre szánjuk, netalán versenyeztetnénk. Egy szó mint száz: törődnünk kell vele! Szükségleteinek és gondolkodásmódjának ismeretében, saját elvárásainkat is figyelembe véve. Ehhez pedig elkerülhetetlenül tanulnunk kell nekünk is! Előbb elméletet, majd a mindennapi gyakorlatból. Kovács András:”Nagyon hamar észrevettem azt, hogy milyen egyszerűen meg lehet tanítani azt a kiskutyát bármire, amit akarunk. BÁRMIRE!”

„FELVÉTELI TÁRGYAK” SPORTEBEKNEK ÉS GAZDIKNAK

Mit kell tudnia annak a holland juhásznak, akivel versenyezni szeretnénk? És persze: hogyan tanítjuk meg rá? A jó hír, hogy nem erőszakkal. Az ebnek ugyanis jó esetben öröme telik abban, ha új dolgokat tanul, számára is eredményesen, újabb és újabb sikerélményekkel használja energiatartalékait. Ráadásul párban, csapatban imádott gazdijával.

MINDENNAPOK ALFÁVAL

Summa summarum, egy kutya – esetünkban Alfa – felkészítése a versenyekre lassú, kitartó és rendszeres építkezés. Vagyis mindennapos program, kis túlzással „ha esik, ha fú”. Hogy működik, működhet ez, különös tekintettel arra, hogy Alfának elvben nincs más dolga, gazdinak viszont van?

AZ EZÜST HÁTTERÉBEN – LÉLEKTANI SZABÁLYOK VERSENYHASZNÁLATRA

Beszélgetésünk apropója egy ezüstérem volt. Tudnillik az, amelyet Alfa és Kovács András közös csapatmunkával a holland juhászkutyák idei világbajnokságán, Köröskisjenőn nyert. A korábbiakból már kiderült, milyen fizikai tudást és gyakorlatokat feltételez a verseny eb és ember részéről egyaránt, de mint minden téttel és izgalommal járó kihívásnak, ennek is meghatározóak lehetnek a lélektani feltételei és vonzatai. Stresszkezeléstől, esetleges kudarcfeldolgozástól a siker kirobbanó öröméig.

ALFA, A CIVIL – ZÁRSZÓ HELYETT

Embereknél gyakran (általában?) elválasztjuk egymástól a munkát és a szabadidőt, a „szakmai életrészt” a civiltől, főleg ha előbbi nem kifejezetten szíve csücske a vizsgált személynek. Az elégtételek természetében is gyakran ott a törés. De vajon kutyánál, konkrétan Alfánál mekkora az átfedés a kettő között?