Láthatár: Sajtóprimőr honi tájon – Átlátszó Erdély

Január 26-a romániai magyar sajtótörténeti premier dátumaként marad alkalmasint emlékezetes: ekkor, egy hétfői napon jelent meg az Átlátszó Erdély on-line tényfeltáró portál első cikksorozatának első száma. A Neptuni találkozókkal foglalkozó 9 részes sorozatot február 23-án a Korrupcióellenes Ügyészség vádiratára alapozott, „Borboly aszfaltozós trükkjei” címet viselő anyag követte.
A kezdeményezéshez fűződő eddigi tapasztalatokról, tervekről az Átlátszó Erdély alapító atyáinak egyikét, Sipos Zoltánt kérdeztük.

A fogadtatás – első benyomások

Articol editat de papp.zakor.andras, 12 március 2015, 21:58 / actualizat: 23 március 2015, 21:23

A fogadtatás – első benyomások

Sipos Zoltán

[column col=”1/4″]„Ez nagyjából úgy van, hogy a döntéshozók eddig megszokták, hogy az erdélyi magyar sajtóval egy bizonyos féleképpen lehet bánni…”[/column]

Volt mindenféle reakció: nagyon sokan gratuláltak, illetve jelezték, hogy rendszeresen követik és támogatják ezt a kezdeményezést és voltak…hmm…jelzésértékű reakciók – mondja Sipos Zoltán. A döntéshozók megszokták, hogy az erdélyi magyar sajtóval egy bizonyos féleképpen lehet bánni, behúzza fülét-farkát bizonyos jelzésekre és akkor az úgy rendben van. Kicsit úgy érzi a nekik szánt eddigi jelzésekből, hogy az Átlátszó Erdélyt még nem igazán tudják hová tenni, de biztosan hamarosan meg fogják tanulni, hogy ezt másként kell kezelni, mint ami eddig volt – teszi hozzá. Ami a számokat illeti, első hónapban (január) 7000 unique user-ük volt, február 11.000-rel zárult. A Borboly Csaba vádiratának (a DNA dokumentum lefordított, kivonatolt változata) tízezres nézettsége volt. Mivel a nézettség eleve nem sok kicsi, hanem ritkábban megjelenő, de nagy és friss anyagokból „jön össze”, ez azért így nem rossz! – értékeli Sipos Zoltán.

Témaválasztás

[column col=”1/4″]„A témaválasztásba nyilván bele lehet magyarázni egy csomó mindent, de prózai dolgok ezek, egyszerűen az volt, hogy én eléggé régóta dolgozom ezen a Neptun-sztorin…és hát nagyjából ez a történet volt közel-publikálható állapotban”[/column]

A bemutatkozó történetet, a Neptungate-et tekinthetjük akár régi történetnek is. Mi motiválta a választást? A bibliai értelemben vett „bűnbeesési” párhuzam, a korabeli polémiákból adódó „minden későbbi erózió kezdete” kép? És miért a gyors átmenet a második téma jóval mítosztalanabb milliőjébe?
A témaválasztásba nyilván bele lehet magyarázni egy csomó mindent, de prózai dolgok ezek, egyszerűen az volt, hogy eléggé régóta dolgozott a Neptun-sztorin, ergo ez a történet volt közel-publikálható állapotban – válaszol Sipos Zoltán. 

Tényfeltárás és forrásai

A román újságokban megjelenő oknyomozó/ leleplező írások jórészt „saját” munkák, a szerző és munkatársai dolgoztak rajtuk. Más szóval elébe mennek a hivatalos szervek akciójának, dokumentálnak egy tényállást majd nyilvánosságra hozzák, egyben felkínálják „nemzetgazdasági hasznosításra”: „Ezt derítettük ki XY-ról, kedves illetékesek, akkor talán ildomos lenne hivatalosan is feltenni néhány kérdést!”. Mennyire vállalja fel ezt a vonalat az Átlátszó? Felvállalnak-e olyan eseteket, amikor maga a DNA szerepe is tisztázásra szorul? Lesz-e például Nagy Zsolt ügy, az Átlátszó prizmáján keresztül? – kérdeztem Sipos Zoltánt.

[column col=”1/4″]„Úgy gondolom az, hogy ugye a vádemelések 90%-ából elmarasztaló ítélet születik, ez valóban kérdésekre ad okot. Valóban ennyire hatékony és ennyire jól végzi munkáját ez az ügyészség vagy pedig másképp működnek a rendszer fogaskerekei?”[/column]

A vádirat- ismertetések szándékuk szerint csak kis hányadot jelentenének a publikált anyagok összességéből. Jelenleg is több olyan témán dolgoznak, ami teljes egészében saját. Egyébként, mint a világon bármelyik hatóság munkáját, a Korrupcióellenes Ügyészség munkáját sem szabad szentírásnak venni…sőt! Nagyjából minden magyar vonatkozású ügy vádiratát megszerezte, átolvasta, tény és való, hogy vannak nagyon szépen dokumentált esetek és vannak olyanok, ahol azért nem teljesen egyértelmű, mire utal a tényállás. Valóban, ezek a „Nagy Zsolt ügyek” is abba a kategóriába tartoznak, amelyikkel nagyon óvatosnak kell lenni-válaszolja Sipos Zoltán.

A tényfeltáró portál valódi újdonság romániai magyar sajtóberkekben. Vajon miért kellett magánkezdeményezésként megszületnie és milyen fogadtatásra számíthat? Esélyekről és veszélyekről kérdeztük Péter László szociológust.

Átlátszó Erdély – létező piaci igényre adott válasz

Péter László

[column col=”1/4″]„Minden olyan médiafórumra szükség van, ami társadalmi problémákat tematizál. Alapvetően ahhoz, hogy ezek a problémák megoldódjanak, több látószögből , eltérő szemlélettel, de föl kell vessenek bizonyos kérdéseket, magyarán a többszólamúság mindig a köz érdekét szolgálja”[/column]

A kezdeményezők létező médiapiaci igényre reagáltak. Minden olyan médiafórumra szükség van, ami társadalmi problémákat tematizál. Ahhoz, hogy ezek a problémák megoldódjanak, több látószögből, eltérő szemlélettel, de föl kell vessenek bizonyos kérdéseket, a többszólamúság mindig a köz érdekét szolgálja. Igazából azt az újságírói műfajt gyakorolják hivatásszerűen, amely a mainstream médiából sajnos tényszerűen egyre inkább kikopott – mondja Péter László. Érdekes sajátosság, hogy ez egy „fűmenti” kezdeményezés eredménye, alapvetően ahhoz közelít, amit „community media”-ként szoktunk emlegetni. Ez arról szól, hogy a közösség kicsit magának, kicsit maga által állít elő médiatermékeket – teszi hozzá.

Miért nem a közmédia?

fotó: Átlátszó Erdély

[column col=”1/4″]„A közmédia arra volt való, hogy a román politikummal egyfajta dialógust folytassanak, amiben a magyar politikai szereplők képezték az egyik partnert. Most ebbe a gyakorlatba az valóban nem fért bele strukturálisan, hogy ezzel párhuzamosan az erdélyi magyar közszolgálati média markáns véleményvezérei egyben a magyar közösség vezetőit vagy annak bizonyos tisztségviselőit – amúgy a konstruktív, építő kritika jegyében- bírálták volna”[/column]Közérdekű témák, magánérdekeket sértő nyilvánosság, reklámból finanszírozhatatlan működés. Elvben például ilyen helyzetekre találták ki a közmédiát…Miért van az, hogy mégis magánszemélyek független csoportjának kellett vállalnia az anyagi és más kockázatokat?
Ha megnézzük azokat az európai tapasztalatokat, amelyek a közmédiára vonatkoznak – itt inkább a közszolgálati rádió és a televízió az, ami hangsúlyosan megjelenik – egyfelől valóban az van, hogy a finanszírozás nem a piacról működik, ami ad egyfajta függetlenséget az újságírónak, ugyanakkor az látszott az európai közmédia történetében – különösen addig, amíg a nyolcvanas évek elejétől-közepétől hangsúlyosan meg nem jelentek Európa-szerte az alternatív kereskedelmi médiák, hogy a finanszírozó, aki ebben az esetben az állam, pontosabban az éppen aktuális kormány, a finanszírozásért cserében elvárt valamit…- válaszolja Péter László

A célközönség robotképe és a siker mércéje

fotó: Átlátszó Erdély

Az elmúlt 25 évben szerencsére az erdélyi magyar társadalomban is végbement egy középosztályosodási folyamat, még akkor is, ha a válság azért közbeszólt. Ha megnézzük az Átlátszó kapcsolódási pontjait az egyre inkább aktivizálódó, többnyire városi, fiatal, magasan képzett, mobilis, kozmopolitább, tehát társadalmilag sokkal kritikusabb, önálló véleménnyel rendelkező közösségi csoportokkal, akkor látható, hogy ennek nem csak a támogatottsága nagy, hanem már eleve társadalmilag beágyazott – fejti ki Péter László. A siker mércéje? A vállalkozóktól, politikusoktól, közéleti tótumfaktumoktól érkező indulatos, fenyegető, elkeseredett, netán könyörgő  telefonhívások frekvenciája… – mondja mosolyogva.

Szerkesztő, riporter: Papp-Zakor András