Fizetés helyetti teljesítés – kinek a kecskéjéhez küldjük a kaszást?
Kelemen Zoltán
A jogszabály szószólói a méltányos kockázatmegosztás elvével érvelnek: vegyék ki részüket a lutriból a bankok is, hiszen hatalmi pozíciójukból gyakorlatilag diktálják a hitelfeltételeket, mi több, sokszor menet közben módosítják az ügyfél fizetési kötelezettségeit! A sajtó bankokat elmarasztaló törvényszéki döntések garmadájáról számol be, melyek csak erősítik a Robin Hood-ot – magyarabb viszonyulásban Rózsa Sándort – visszasírók érveit. A kívülálló – mitagadás – reflexszerűen azokra gondol, akik más lehetőség híján jelzáloghitel felvételére kényszerültek, hogy saját fedél legyen a fejük felett. A garancia ez esetben bizony maga az áhított lakás!
Eközben akadnak, akik arra figyelmeztetnek: a bedőlt hitelek igen kis hányada az ilyen eset, a NAGY NEM FIZETŐK befektetésként építtettek, vásároltak a pezsgés éveiben hitelből. Ők azok, akik most hatalmas összegekkel tartoznak és óriásit buknak, ha az ingatlan átadása után az értékkülönbözetet is elő kell teremteniük valahonnan! Csakhogy míg az ő vagyonukhoz nekünk, többieknek semmi közünk, a bankok többek között a mi betéteinkből adják a hiteleket. Ha a bankok ráfizetnek az üzletre, mi is bánjuk valamilyen formában…
Akkor meg mi a teendő, hogy a valóban rászorultakat védje a törvény?
Minderről Kelemen Zoltán pénzügyi elemzővel beszélgettünk:
Articol editat de papp.zakor.andras, 26 március 2016, 16:16 / actualizat: 1 április 2016, 13:26
A tavaly ősszel egyszer már megszavazott jogszabálynak a fizetésképtelenné vált lakáshitel-felvevőkön kellene segítenie, csakhogy pontatlan megfogalmazásai, a kedvezményezetti kör laza meghatározása és visszamenőleges hatálya miatt heves bírálatok érték, az államfő pedig átgondolásra visszaküldte a Parlamentbe. A törvényt néhány módosítással ismételten elfogadta a Szenátus, a végszó a képviselőké.
De miről is van szó tulajdonképpen? Arról, hogy ha valaki ingatlannal garantált jelzáloghitelt vesz fel és valamilyen okból fizetésképtelenné válik, ingatlanjának (házának/ lakásának/ telkének) tulajdonjoga a kölcsönt folyósító pénzintézetre száll át. Igen ám, de az ingatlan értéke az évek során jelentősen ingadozhat! A szakértővel felbecsültetett egykori értéknek természetesen fedeznie kellett a hitel összegét, ám a piaci folyamatok eredményeként előfordulhat, hogy a lakás, ház, telek n év múlva már kevesebbet ér, mint az ügyfél maradék tartozása. Az adós a jelenleg hatályos törvények szerint ilyenkor ingatlanjának (mely akár saját lakása is lehet) átruházásával még nem tudta le kötelezettségeit, az értékkülönbözetet is meg kell térítenie! Nos, ezt a többletkötelezettséget számolná fel a fizetés helyetti teljesítés törvénye.
Kelemen Zoltán
A jogszabály szószólói a méltányos kockázatmegosztás elvével érvelnek: vegyék ki részüket a lutriból a bankok is, hiszen hatalmi pozíciójukból gyakorlatilag diktálják a hitelfeltételeket, mi több, sokszor menet közben módosítják az ügyfél fizetési kötelezettségeit! A sajtó bankokat elmarasztaló törvényszéki döntések garmadájáról számol be, melyek csak erősítik a Robin Hood-ot – magyarabb viszonyulásban Rózsa Sándort – visszasírók érveit. A kívülálló – mitagadás – reflexszerűen azokra gondol, akik más lehetőség híján jelzáloghitel felvételére kényszerültek, hogy saját fedél legyen a fejük felett. A garancia ez esetben bizony maga az áhított lakás!
Eközben akadnak, akik arra figyelmeztetnek: a bedőlt hitelek igen kis hányada az ilyen eset, a NAGY NEM FIZETŐK befektetésként építtettek, vásároltak a pezsgés éveiben hitelből. Ők azok, akik most hatalmas összegekkel tartoznak és óriásit buknak, ha az ingatlan átadása után az értékkülönbözetet is elő kell teremteniük valahonnan! Csakhogy míg az ő vagyonukhoz nekünk, többieknek semmi közünk, a bankok többek között a mi betéteinkből adják a hiteleket. Ha a bankok ráfizetnek az üzletre, mi is bánjuk valamilyen formában…
Akkor meg mi a teendő, hogy a valóban rászorultakat védje a törvény?
Minderről Kelemen Zoltán pénzügyi elemzővel beszélgettünk:
Szerkesztő, riporter: Papp-Zakor András
