Donát 160: A test történetei – kiállítva
Fotók: Biró István
A kolozsvári Szépművészeti Múzeum több mint 14 ezer műalkotást őriz, ezeket időnként tematikus kiállítások keretében mutatják meg a nagyközönségnek. A 4. Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál idei témája „A test történetei” volt. Călin Stegerean, a múzeum nemrég leköszönt igazgatója felkérte Tompa Gábor színházigazgatót, hogy e téma mentén válogasson az értékes szellemi hagyatékból. Lévén, hogy a színháznak is a test a legfontosabb közvetítő eszköze, első pillanatra nem is tűnhet olyan nehéznek egy ilyen feladat.
Ellenben szembesülve a munkákkal, elbizonytalanodik az ember, fél, hogy monomániákba bocsátkozik, hogy túlontúl szubjektív lesz a tárlat anyaga. Tompa Gábor válogatásában minden műfaj fellelhető: a metszet, a festmény, a grafika, a szobor. Munkácsy Mihály, Lotz Károly, Szervátiusz Jenő, Ovidiu Ladea, Mohy Sándor, Miklóssy Gábor, Löwith Marc Egon, Aurel Ciupe, vagy éppen nagy Albert alkotásait láthatja az, aki végigjárja a Szépművészeti Múzeum öt termét.
Aktokat, a mozgás emlékét őrző testeket, gyermeküket óvó anyákat vagy éppen a keresztre feszített Megváltót mutatják meg a munkák. Az eszményített emberi testtől játékosan vagy éppen groteszkül megformált alakokig mindenféle figurát láthatunk, az alkotások különböző korok ízléséről is árulkodnak. Tompa Gábor szubjektív és laikus válogatásnak nevezte „A test történetei” című kiállítást, holott sikerült egy koncepció mentén egységessé varázsolnia a sokféleséget, sokszínűséget. Most ő mesél a kiállítás születésének folyamatáról. „A test történetei” című kiállítás egyébként a kolozsvári Szépművészeti Múzeum 5. emeleti termében látható.
Tompa Gábor
A délvidéki, magyarkanizsai származású Nagy József színész-rendező visszatérő vendége a kolozsvári Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztiválnak. Az évek során láthattuk tőle a világhírű „Woyczeck” előadását, a „Les Corbeaux/Hollók” című produkciót. Idén két előadással volt jelen a fesztiválon, sőt, workshopot is tartott a színészeknek és egy igazi csemegével is szolgált: fotogramokkal, vagy, ahogyan egyik méltatója megjegyezte: koreogramokkal. Játék a fénnyel, a mozgással, a tárgyakkal. Fényérzékeny papírra rögzített formák, alakzatok gomolyognak és suhannak a képeken, alkotójuk kísérlete, játéka révén.
A tárlat különös élményt nyújtott, egyetlen gond, hogy csak a fesztivál ideje alatt lehetett megtekinteni a Iaga International Art Gallery Angels-ben. Nagy Józseffel Szuszámi Zsuzsa beszélgetett arról, hogy milyen mértékben kell a mozgást, avagy a kimerevített képet keresni ezeken az alkotásokon?
Nagy József
Különleges eseményben is részünk volt az Interferenciák Fesztiválon, amikor könyv és kiállítás úgy kapcsolódott egymáshoz, hogy nem illusztrálásról kellett beszélnünk. Részegh Botond alkotásai a rabról és fogvatartójáról, a szabadságért vívott ádáz harcunkról – természetesen jelképes harcunkról – szólnak. Hiszen nem csak az jelent rabságot, ha rács mögé zárják a testünket, hanem az is, ha gúzsba kötik lelkünket, szellemünket. Ezt a harcot mutatja meg egy sorozat, amely Mihail Hodorovszki orosz oligarcha esetéből ihletődött, de túllép a konkrét megjelenítésen. Ezek a munkák is a test történeteivé lettek.
Dragomán György magyarországi íróra erős hatással voltak Részegh Botond munkái. Erről adott pillanatban így vallott: „ Szeretek képekről írni, sokszor ihletik fotók vagy festmények az írásaimat. Részegh Botond képzőművész barátom képeit is elég sokat néztem, és arra használtam őket, hogy mögéjük és melléjük tegyek öt kis történetet a börtönről és a rabságról.”
Így született meg az „Erőtánc” című fordított könyv, amelyhez először a képzőművészeti alkotások voltak meg, azokat követte az irodalom. A kötet a csíkszeredai Bookart Kiadónál jelent meg. Részegh Botond „Erőtánc” című kiállítása a Tranzit Házban volt látható. A művésszel a megnyitón beszélgettünk.
Részegh Botond
A teljes műsor, Gergely Zsuzsa összeállítása
