Donát 160: Gardénia
„A gardénia kényes virág. Szabadföldön fagypont alatt elpusztul. Sötétzöld, fénylő levelei között jázminillatú virágok nyílnak. Meglehetősen embert próbáló növény – valósággal kiköveteli a meleg nappalokat és a hűvös éjszakákat. Sajnos, nagyon érzékeny és nehezen gondozható. Elvirágzás után nehezen lehet rávenni újabb virágzásra.”
Bárki azt hihetné, hogy az idézet a kertbarátok könyvéből, vagy növényvédelmi szaklapból származik, holott a temesvári Csiky Gergely Színház „Gardénia” című előadásának műsorfüzetében olvasható. Ezekkel a szavakkal indul útjára egy kortárs lengyel dráma története négy nőről, négy generációról. Összefonódó, keserű portrék ezek, amelyeket Koltai M. Gábor vitt színpadra. Az előadás szereplői: Tokai Andrea, Borbély B.Emília, Lőrincz Rita és Tar Mónika színművész.
Kilép a színpad közepére Tokai Andrea színművész, kinek új keletű tüsi frizurájára fura szőke parókát pakoltak, és elkezd mesélni. Ez egy hosszú monológ a XX. századi lengyel valóságról, amelybe a magánember csak úgy belecsöppent és terhe alatt összeroppant. Kislányát, Borbély B. Emíliát tengerrel, halacskákkal és a távoli apa képével kecsegteti a harmincas nő. Az apához tett látogatás nem sül el jól és anya kétségbeesésében az üveghez nyúl.
A vodka és minden más alkohol le sem válik róla élete végéig. Lánya már öntudatosabb felnőtté lesz, ennek ellenére szintén szerencsétlen házasság és keménység, keserűség tönkretette anyaság a része. Az ő gyereke Lőrincz Rita, a lázadó kamasz, korai terhességgel és nagymamához hasonló alkoholfüggőséggel. A negyedik nagybetűs Nő, Tar Mónika már egyébre vágyik. Ő otthagyja Krakkót és degenerált családját, szerelmes lesz, gyermekekre vágyik. Asszonyelődei valósággal rátelepednek, betegesen ismételgetik, hogy férjhez kell mennie, lányt kell szülnie. Szinte belerángatják abba a sorsszerűségbe, amelyben nekik volt részük. El is hisszük, hogy akarata, vágyai, lehetőségei ellenére meg fogja ismételni szülei, nagyszülei boldogtalanságát.
A „Gardénia” női szereplői egyenként lépnek színre, monológuk egyre rövidül, egyre mélyebbre ásnak életükben. Egyszerre szerencsétlenek, nevetségesek és gyönyörűek. Szépek és csúnyák, negativisták és életigenlők, racionálisak és álmodozók, fúriák és hölgyek. A négy temesvári színésznő játéka egyszerűen makulátlan. Ennyi színt, ennyi energiát, ilyen változatos jelenlétet csakis csodálni lehet. Tar Mónikának, a sorban következő negyedik nőnek már szinte eszköztelenül kell játszania. Fénytelen szemétől, a jövőt annyira vágyó jövőtlenségétől minden addigi nevetgélésünket elfeledjük. Összeszorul a torkunk.
A következőkben a „Gardénia” című, különleges szerkezetű darabról és a Koltai M.Gábor rendezte, egyszerre realista és szürrealista előadásról beszélünk Tokai Andrea színművésszel, e történet ősanyjával.
Tokai Andrea Kolozsváron végzett, Temesvárra került, a Csiky Gergely Színházhoz. Tehetségét ezentúl Magyarországon, vagy Magyarországon is gyümölcsözteti.
A teljes műsor – Gergely Zsuzsa összeállítása