Sajtóklub-kerekasztal: A szabad sajtó dilemmái
1848-ban a sajtószabadság rendkívül fontos volt, mert az osztrák monarchiában nagyon szigorú volt a cenzúra, és a szabad sajtó intézményrendszerének kialakításával lehetett volna a társadalmat is modernizálni… 1990 után rá kellett jönnünk, hogy gazdasági cenzúra is létezik. (dr. Cseke Péter)
Egy újságot akkor lehet kiadni, ha van rá pénz… a „legtisztább” helyzet az, ha az újságot az előfizetői, vásárlói tartják fenn, nem valamely vállalkozás vagy politikai párt… De ha az előfizetők, vásárlók tartják fenn, ez is meghatározó a lap tartalmára nézve. Felvállalom-e azt, hogy arról írjak, amit szívesen olvasnak, de amiről úgy gondolom, hogy tartalmilag gyenge vagy bulvártéma? (Újvári Ildikó)
Természetesnek tartom azt, hogy sokszínű a sajtó. Akkor van baj, ha ezt a sokszínűséget próbálják korlátozni… Azt a lapot vásárolja meg az ember, amely őt érdekli. Bőséges a választék, a romániai magyar sajtóban is 60-70 nyomtatott lap van, ami nagyon nagy teljesítmény az egyre zsugorodó magyar közösséghez képest. Inkább abban látom a gondot, hogy nincs pénz, és az igényes műfajok – például az oknyomozó riport – eltűntek a sajtóból. (Makkay József)
A sajtószabadság sikereiről és buktatóiról, cenzúráról és öncenzúráról szervezett kerekasztal-beszélgetést a Sajtóklub március 15-én, a magyar sajtó(szabadság) napján. Vendégeim voltak Újvári Ildikó, a Szabadság főszerkesztője, Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője és dr. Cseke Péter sajtótörténész, egyetemi tanár.
A magyar sajtó napja 1990-ben alapított, minden év március 15-én megtartott ünnep. A sajtószabadság napja is. 1848-ban ezen a napon nyomtatták ki a magyar sajtó első szabad termékeit, a 12 pontot és a Nemzeti dalt. 1848. március 15-én hirdették ki a polgári sajtószabadságot, majd április 11-én törvénybe is foglalták, ez hatalmas fordulatot jelentett a korábbi, rendkívül szigorú cenzúra időszakához képest.
„Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtórul a bilincs… ” – kommentálta lelkesen a történteket Petőfi aznapi naplóbejegyzésében.
Vendégeimmel arról is beszélgettem, hogyan élték meg azt a hasonlóképpen euforikus korszakot, amikor 1989 decemberében egy talán még kegyetlenebb és szigorúbb cenzúra negyven éves uralma után ismételten lehullt „a sajtórul a bilincs”, és hogyan értékelik az azóta eltelt több mint két és fél évtizedet.
Vajon a sajtószabadságnak csak politikai korlátai lehetnek, vagy legalább ilyen fontos a gazdasági tényező, és ma már világszerte nagy konszernek monopolizálják a sajtót, vagyis az állami és „pártalapú” korlátozás helyére a cégek, a pénzhatalom korlátozó tevékenysége lép, és a sajtó szabadsága szükségszerűen szabadosságot, a bulvársajtó szabadságát is jelenti?
Kitértünk a washingtoni székhelyű Freedom House évenként kiadott Freedom of the Press (A sajtó szabadsága) című jelentésére is, amely szerint Románia és Magyarország sajtója „részben szabadnak” minősül. Vajon miért? A szervezet 0 és 100 közötti sajtószabadság-indexe annál alacsonyabb, minél szabadabb egy ország sajtója. Az index három komponensből áll: az első a sajtó működésének jogi környezetét értékeli, a második a politikait, a harmadik pedig a gazdasági környezetetre vonatkozik. Ha egy ország indexe 30-nál nem magasabb, akkor ott a sajtó szabadnak minősül a Freedom House szerint, a 31 és 60 közötti index azt jelzi, hogy a sajtó részben szabad, míg a 60 fölötti mutató a sajtószabadság hiányára utal.
A lejátszóra kattintva a műsor rövidített-szerkesztett változatát hallgathatják meg (Mihály István)
Articol editat de mihaly.istvan, 16 március 2017, 12:04 / actualizat: 22 május 2017, 14:49
