Klezmer-ünnep a Tranzit Házban

Az együttes. Balról jobbra: Beth Silver, Flora Curzon, Anna Lowenstein, Francesca Ter-Berg, Zoë Aqua

P.-Z. A.: Mindannyian többé-kevésbé kelet-európai, ezen belül klezmer zenében „utaztok” úgymond, annyi forrás és műfaj közül, annyira távol földrajzilag, miért pont ezekben? Zoe már válaszolt erre annak idején, szóval őt most kihagyom 🙂

Francesca:
A magam részéről azért pont ebben a zenében, mert már elsőre hallgatva úgy éreztem, hogy a szívemhez szól. Megihletett és arra késztetett, hogy felfedezzem, minél többet tudjak meg hagyományairól, majd megtaláljam saját értelmezésem, művészi, előadói szempontból.

Beth:
Úgy nőttem fel, hogy ilyen vagy éppen ezeket az akkordokat hallgattam. Aztán a sors hosszú időre elválasztott tőlük, akárcsak zsidó identitásomtól, majd eljutottam egy KlezKanada nevű fesztiválra. Ahol felfedeztem annak legalkalmasabb módját, hogy visszahozzam, megéljem zsidó mivoltom engem megillető részét, mégpedig a zene által!

Flora:
Elég későn ért el engem ez a zene, viszont amint megtörtént, éreztem, hogy többet szeretnék tudni róla! És persze örökké játszani szeretném…

Anna:
Minden társam történetéhez hasonlóan, egyrészt úgy nőttem fel, hogy ezt a zenét hallgattam, másrészt zsidó identitásomhoz kötődött. Egyszerűen imádom és nagyon meg akartam tanulni előadói fortélyait! London egyik igen zsidó körzetében nőttem fel, egy zsinagóga mellett, ahonnan folyamatosan kiszűrődött az énekszó. Mikor magam is elkezdtem játszani ezt a zenét, régi ismerősnek tűnt, annyira otthonos volt egy sereg hangzás. Könnyen beleéltem magam, hiszem jó részét már feldolgoztam érzelmileg is. A szülői ház falain át, mondhatni.

Articol editat de papp.zakor.andras, 31 május 2023, 14:17

Összeállításukban klezmer és erdélyi táncdallamok, doinák, szirbák és saját szerzemények hangzottak el. Az előadást követően beszélgetett velük Papp-Zakor András.

Az együttes. Balról jobbra: Beth Silver, Flora Curzon, Anna Lowenstein, Francesca Ter-Berg, Zoë Aqua

P.-Z. A.: Mindannyian többé-kevésbé kelet-európai, ezen belül klezmer zenében „utaztok” úgymond, annyi forrás és műfaj közül, annyira távol földrajzilag, miért pont ezekben? Zoe már válaszolt erre annak idején, szóval őt most kihagyom 🙂

Francesca:
A magam részéről azért pont ebben a zenében, mert már elsőre hallgatva úgy éreztem, hogy a szívemhez szól. Megihletett és arra késztetett, hogy felfedezzem, minél többet tudjak meg hagyományairól, majd megtaláljam saját értelmezésem, művészi, előadói szempontból.

Beth:
Úgy nőttem fel, hogy ilyen vagy éppen ezeket az akkordokat hallgattam. Aztán a sors hosszú időre elválasztott tőlük, akárcsak zsidó identitásomtól, majd eljutottam egy KlezKanada nevű fesztiválra. Ahol felfedeztem annak legalkalmasabb módját, hogy visszahozzam, megéljem zsidó mivoltom engem megillető részét, mégpedig a zene által!

Flora:
Elég későn ért el engem ez a zene, viszont amint megtörtént, éreztem, hogy többet szeretnék tudni róla! És persze örökké játszani szeretném…

Anna:
Minden társam történetéhez hasonlóan, egyrészt úgy nőttem fel, hogy ezt a zenét hallgattam, másrészt zsidó identitásomhoz kötődött. Egyszerűen imádom és nagyon meg akartam tanulni előadói fortélyait! London egyik igen zsidó körzetében nőttem fel, egy zsinagóga mellett, ahonnan folyamatosan kiszűrődött az énekszó. Mikor magam is elkezdtem játszani ezt a zenét, régi ismerősnek tűnt, annyira otthonos volt egy sereg hangzás. Könnyen beleéltem magam, hiszem jó részét már feldolgoztam érzelmileg is. A szülői ház falain át, mondhatni.

P.-Z. A.: No és hogy született meg az International Klezmer Collective?

Zoë:
Néhány hónapja adódott egy pompás alkalom. Londonban voltam és Francesca, Flora meg Anna összehozta ezt a remek programot, amit ott is előadtunk. Boldoggá tesz, hogy lehetőségünk nyílt folytatni, együtt dolgozni, mert annyira élvezzük!

P.-Z. A.: És a repertoár? Hogy állítottátok össze? Amolyan közös nevezője az egyénieknek, vagy mindenki igyekezett bevinni személyes kedvenceit kellő lobbival?

Francesca:
Körülbelül így történt valóban. Összeadtunk néhányat kedvenceinkből, aztán igyekeztünk komplementer számokat találni, miközben azért így esély nyílik néhány olyat is eljátszani, amit amúgy nem szoktunk, mert jobban hangzanak népesebb előadásban. Mint például néhány szirba, olyan, amilyet itt is játszottunk. Ezeket sokkal nagyobb élmény csoportban zenélni! Általában én meg Flora kettesben játszunk, több előadó, több húr, több rezgés. Lady string power – hölgyek húrjainak ereje, ahogy mondani szoktuk, amit szeretnénk 🙂

P.-Z. A.: Ó, hát ezzel most eszembe jutott egy kérdést, amiről megfeledkeztem: az International Klezmer Collective száz százalékban női együttes. Ez a tény is üzenettel bír, vagy csak így esett?

A tulajdonképpeni ICC: Flora, Anna, Fran és Zoë

Beth:
Én tulajdonképpen nem vagyok az együttes tagja, meghívottként vettem részt a mai előadásban, de azért elmondom: az üzenet az, hogy sok remek klezmer-zenész nő van a világon, akiket nagyon érdemes meghallgatni!

Anna:
Mást is tudnék mondani erről: mi valamennyien nagyon tiszteljük és nagyra becsüljük egymást mint zenészt és őszintén lelkesített a kilátás, hogy együtt dolgozhatunk! Bizonyos tekintetben nem számított, hogy valamennyien nők lennénk, úgy történt, hogy barátok vagyunk. Mindenki bámulatosan teljesít, szóval akkor nosza, csináljuk! Másrészt időnként nem adatik nekünk annyi lehetőség, mint illene, és akkor magunknak is keményen bele kell állnunk, hogy megkapjuk, amit akarunk. Márpedig ezt könnyebb, egyben nagyobb élvezet is ha összeállunk és együtt produkálunk nagyszerű zenét!

P.-Z. A.: Amennyire utána tudtam ásni a neten, egyetlen korábbi koncertjük volt ebben a felállásban, mégpedig Londonban.
Kolozsvár tehát rögtön a második színhely. Mi köti össze a kettőt, mi a kapcsolat köztük?

Anna:
Nos, néhányan támogatást szereztünk egy brit szervezettől, úgy hívják Help Musicians UK, egész sereg programjuk van, projekteket pénzelnek, de például tanulmánylehetőségeket is finanszíroznak. Tekintettel arra, hogy nekünk szívügyünk ennek a földrajzi régiónak a zenéje, konkrétan az erdélyi, hiszen valamikor számos zsidó élt itt, így sok a kölcsönhatás az itteni magyar, román, roma népzene repertoárjával és stílusával. Zoe ugye két éve itt van, ez adta az ötletet, hogy közös projektet terjesszünk elő támogatásra. Lényege, hogy itt helyben tanulhassunk, itteni zenészekkel, közben pedig összehozunk néhány előadást. Így aztán a tanulást fellépésekkel tarkítjuk.

Beth:
Igazából véletlen egybeesés, hogy pont most vagyok itt én is. A Canada Council for Arts révén lehetek…

Zoë:
Én Fulbright ösztöndíjas vagyok, azt gondolom, vendégekként nagyon fontos, hogy segítsünk, ahol és ahogy csak tudunk. Ezúttal jótékonysági koncerttel a Tranzit Ház javára. Minden rádióhallgatónak szeretném elmondani: nagyon, nagyon kiváló intézmény ez, kérem, kérem adakozzanak, ha tehetik, mert megérdemli!

P.-Z. A.: Ezzel együtt: Londonban beléptidíjas volt a fellépésetek, itt ugye jótékonysági koncert volt, a Tranzit Ház javára. Szóval távolság, energiabefektetés, anyagiakkal mérhető haszon mérlege…mondjuk, hogy nem annyira látványosan kedvező.
Fogalmazhatok úgy, hogy a zenélés tulajdonképpen életmód számotokra és ez a legfontosabb?

Zoë:
Normális körülmények között azért pénzt kérünk a fellépéseinkért :).
Zenészek lennénk végül is, ez a mesterségünk, ebből élünk! Ebben a konkrét esetben viszont arra kérjük közönségünket, ahelyett, hogy jegyet váltana, adakozzon a Tranzit Ház javára, hiszen jótékonysági koncertről volt szó.

Anna:
9 napos erdélyi körút áll előttünk, amelynek tétje nem az anyagi haszon, hanem a tanulás. Helyi zenészektől. Új játékmódokat, dallamokat, hangzásokat, stílust. Zenészként állandóan fejlődnöd kell, az anyagi haszon nem az egyedüli haszonforma.

Beth:
Aláírom! És annyi mindent fogunk tanulni, hogy ez igazán egy szép módja visszaadni cserében valamit a közösségnek!

És mivel rádió lennénk, ha minden igaz, ez itt interjúnk hangzó változatban: