Amit az általam ismert női lapokból hiányolok: rengeteg gyönyőrű színésznőt láttam, képzőművészt, viszont nem láttam egy fizikust, egy matematikust vagy biológust, akivel interjút készítettek volna. Van egy olyan trend, hogy az, akit bemutatnak, annak szépnek kell lennie, minimum színésznő legyen vagy énekesnő… A nőknek az önbecsülését tulajdonképpen aláaknázzák ezek a lapok. (Márton Evelin)
A kommunizmus idején működött egy sokkal egyszerűbb fekete-fehér világ, sokkal egyértelműbb volt, hogy mindaz, ami a lapokban megjelenik, egy felülről ránk erőltetett kép. Most sokkal rosszabb szerintem a helyzet, nehezebb kiválogatni, megtalálni a tényleg érvényes és rám érvényes modellt. Pont ezzel a fogyasztói, vadkapitalista modellel tolódott. torzult el a kép… Nincs meg az öregedésnek a kultúrája és a méltósága, például. (Bodó Márta)
Nők a sajtóban, nőkről a sajtóban, nőknek szóló lapok, folyóiratok régen és manapság. Mi változott, mi az, ami „örök és elpusztíthatatlan”? Mennyire ismer(het)nek magukra a nők ezekben a lapokban és hol torzít a tükör?
A március 8-i Sajtóklubban kétharmados, vagyis abszolút többségben voltak a hölgyek: Bodó Márta, a Keresztény Szó főszerkesztője és Márton Evelin író(nő), a Bukaresti Rádió munkatársa volt meg a vendégem.
Derűs, sőt kifejezetten vidám és mégis tartalmas, szókimondó, a dolgokat nevükön nevező társalgásnak lehettek fültanúi a kedves nő- és férfihallgatók. Ennek kissé rövidített, szerkesztett változatát hallgathatják meg a lejátszóra kattintva. (Mihály István)
Articol editat de mihaly.istvan,
9 március 2017, 12:31 / actualizat: 22 május 2017, 14:51
Amit az általam ismert női lapokból hiányolok: rengeteg gyönyőrű színésznőt láttam, képzőművészt, viszont nem láttam egy fizikust, egy matematikust vagy biológust, akivel interjút készítettek volna. Van egy olyan trend, hogy az, akit bemutatnak, annak szépnek kell lennie, minimum színésznő legyen vagy énekesnő… A nőknek az önbecsülését tulajdonképpen aláaknázzák ezek a lapok. (Márton Evelin)
A kommunizmus idején működött egy sokkal egyszerűbb fekete-fehér világ, sokkal egyértelműbb volt, hogy mindaz, ami a lapokban megjelenik, egy felülről ránk erőltetett kép. Most sokkal rosszabb szerintem a helyzet, nehezebb kiválogatni, megtalálni a tényleg érvényes és rám érvényes modellt. Pont ezzel a fogyasztói, vadkapitalista modellel tolódott. torzult el a kép… Nincs meg az öregedésnek a kultúrája és a méltósága, például. (Bodó Márta)
Nők a sajtóban, nőkről a sajtóban, nőknek szóló lapok, folyóiratok régen és manapság. Mi változott, mi az, ami „örök és elpusztíthatatlan”? Mennyire ismer(het)nek magukra a nők ezekben a lapokban és hol torzít a tükör?
