Együtt az örömben és az átmenetekben, jóindulatú emberek közelségében
Homoródalmás, Kénos, Székelykeresztúr, Kolozsvár – helyek, emberek és érzések között sétálgattunk az Arcélben a Tódor házaspárral.
Szerkesztő: Sebők Tímea, 2026 május 8, 13:32
„Nem csalódtam semmiben, úgy tűnik, hogy megvan minden, amit elképzeltem: ez a város bővelkedik kulturális eseményekben, jó emberekben… Azokért, akik most körülvesznek bennünket, hálát adok a Jóistennek, hogy ilyen környezetbe csöppentünk” – mondja a feleség, Tódor Éva.
Férje, Tódor Csaba hozzáfűzi: amikor 1999-ben elment innen, egy egészen más városkép, más környezet volt itt. És bár az elmúlt 25 esztendőben sem szakadt meg a kapcsolata Kolozsvárral, egészen más családdal élni a belvárosban, mint egyetemistaként. Ezt már akkortájt érzékelte, amikor első állomáshelyéről, Kénosból, a Homoródmentéről visszajárt ide filozófiát hallgatni.
Nyáron lesz 4 éve annak, hogy Kolozsváron élnek, és a napokban ünnepelték a 25. házassági évfordulójukat. Éva a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban tanít, Csaba pedig a Protestáns Teológiai Intézetben, az unitárius rendszeres teológiai tanszéken. Az Arcélben álltunk meg egy pillanatra beszélgetni székelyföldi kapcsolódásaikról, a világba való kitekintéseikről, családról, hivatásról, zenéről és jóindulatú, támogató emberek közelségéről.
Beszélgetőtárs: Ferencz Zsolt
