Miért ne lehetne szeptember az újrakezdés öröme?
Miért ne örülnénk annak, hogy itt az ideje új tervek szőni, új projektekbe kezdeni, szép sorban számba venni a feladatokat, készülni valamire, ami változást hoz az életünkben?
Szeretem azt hinni, hogy szeptember az újrakezdés örömének és nem a szabadság utáni valamint az iskolakezdés előtti stressz hónapja. Még akkor is, ha véget ért a nyaralás, és vissza kell térni a dolgos hétköznapokhoz, még akkor is, ha tudjuk, hogy nem lesz könnyű megoldani a nyáron otthon és a munkahelyen felhalmozódott feladatokat, még akkor is, ha kiborít az iskolakezdés előtti bevásárlási forgatag, no meg az árak, még akkor is, ha összeszorul a torkunk, ha arra gondolunk, hogy jönnek a hideg hónapok, ki kell fizetni a fűtést, és most, nyaralás után igen csak üres a pénztárcánk.
Miért ne lenne szeptember az újrakezdés örömének hónapja? Miért ne örülnénk annak, hogy itt az ideje új tervek szőni, új projektekbe kezdeni, szép sorban számba venni a feladatokat, készülni valamire, ami változást hoz az életünkben? Örülni az újratalálkozásoknak, együtt nevetni a megosztott nyári élményeken? Időt szánni az őszre, úgy, ahogy a nyárral tettük! Észre venni, hogy aranyban és bíborban pompáznak a fák, hogy szelíd a fény, reggelente harmattól csillog a fű, délután meg alma, körte és dió illatát igyekszik eszünkbe juttatni a városban egymás mellé szorosan felfűzött épületek között botladozó szél.
Miért ne örülnénk együtt ilyenkor azokkal, akiknek változást, örömöt, várakozást, kalandot hoz szeptember? A gyermekkel, aki kezében virággal, hátán ovis- vagy iskolatáskával, kis szívében nagy várakozással, visszanéz, kis kezével integet, és elszalad kis élete nagy kalandja felé a szeptemberi aranyszínű napsütésben.
