Mi a közös a hóemberben, a nutellában és Európában?

Május 9-e az Európa-nap, mely az európai békét és egységet állítja reflektorfénybe.

Január 18-án van a hóemberek világnapja. Február 5-én a nutella, október 24-én az origami világnapját ünnepeljük. A sort folytathatnám a végeláthatatlan, butábbnál butább világnapokkal, amelyek a kitalálójukon kívül valószínű, hogy senkinek nem jelent semmit. Május 8. a fagyi napja, 10. a baromfi világnap. A kettő közé ékelődik egy valóban fontos dátum, május 9. Amit a többség észre sem vesz, ugyanabba a semmitmondó, üres, tartalom nélküli kategóriába sorolja, mint a hóembereket, a nutellát, az origamit, vagy a baromfit.

Május 9-e az Európa-nap, mely az európai békét és egységet állítja reflektorfénybe. Ez a nap a történelmi jelentőségű, 1950-ben keltezett Schuman-nyilatkozat évfordulója. E nyilatkozatában Robert Schuman francia külügyminiszter új politikai együttműködést vázolt fel Európa számára annak érdekében, hogy a kontinens országai között soha többé ne robbanjon ki háború. Robert Schuman nyilatkozata tekinthető az Európai Unió kialakulásához vezető út kezdetének.

Mifelénk ma utálni szokás az Európai Uniót. Ez lett a divat. Ezelőtt 17 évvel, 2007. január elsején, amikor Romániát felvették az Unió tagjai közé, még ünnepeltünk. Az akkori közvélemény-kutatások óriási támogatottságot mutattak a hazai lakosság körben az EU irányába. Aztán eltelt 17 év, és rá kellett jönnünk, hogy az Európai Unió nem olyan, mint az algocalmin, hogy bevesszük, és elmúlik a fejfájás. Nagyon sok múlik a tagállami kormányon, a központi hatóságokon, a megyei és helyi önkormányzatokon, a vállalkozásokon, civil szervezeteken, és nem utolsó sorban rajtunk, a népen, az istenadta népen, hogy tudunk-e hasznot húzni azokból a lehetőségekből, amelyeket az Unió jelent.

Vreau o tara ca afara, mondja a román, vagyis egy olyan országot szeretnék, amilyen a külföld, a nyugat, de amikor a közvetlen életterünkben, a cselekvéseink, a viselkedésünk által is hozzá kellene ehhez járulni, akkor sokan csak legyintenek, várják, hogy más oldja meg a problémát.

Szeretjük, vagy nem szeretjük az Európai Uniót, viszont ennél jobb nincs. Még nem találták fel. Nem tartom valószínűnek, hogy hallgatóink közül sokan keletre vágynak, keleti irányból várják a megoldást, a megújulást. A történelem során a szabadság és a demokrácia soha nem abból az irányból érkezett. Marad tehát a nyugat, ami jelenleg kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk. Június 9-én én elmegyek szavazni, és reménykedek, hogy az Európai Uniót egy kicsit jobbá lehet majd formálni.