Mi vajon megérjük azt a kort?
A bevásárlóközpontban sorban állok a kasszánál. Az idős bácsi előttem már háromszor ejtette le az össze-vissza guruló narancsokat, és a megvásárolandó murkot sem tudta sehogyan sem elhelyezni a szatyorban. Éreztem, hogy egyre türelmetlenebb leszek, mert fizetnék, vár a munka, innék már egy kávét. Aki nem képes rá, miért nem marad otthon… Aztán ránéztem, és a nagyjából 90 éves arcon szégyenkezést láttam. Szégyellte, hogy nem tudja ráncba szedni a fránya gyümölcsöket. És én is elszégyelltem magam, hogy én meg a fránya türelmetlenségemmel nem tudok kezdeni semmit. Rájöttem ő kicsit már ügyetlenül ugyan, de egyedül oldja meg a mindennapjait. Lehet, hogy azért, mert nincs aki segítsen, de lehet azért, hogy ne legyen a családja terhére.
Október elseje az idősek világnapja. Óhatatlan a gondolat, hogy ha szerencsések vagyunk, mi is megérjük ezt a kort, és be jó lesz, ha majd akkor, amikor elküzdjük magunkat a bevásárlóközpont kasszájáig, nem szólnak ránk hátulról, hogy mit bénázol, vénasszony?!
Írta és kérdezett: Forrai Szerénke
Kép: Matthias Zomer/pexel.com
Szerkesztő: kristalybea, 2019 szeptember 30, 15:56
