Címlap » Vezető » Főoldal » Sajtóklub: a kisebbségi televíziózás hajtűkanyarai

Sajtóklub: a kisebbségi televíziózás hajtűkanyarai

Antal Áron főszerkesztővel a kolozsvári közszolgálati televíziózás lehetőségeiről, nehézségeiről, dilemmáiról is beszélgetett Mihály István

Nincs még egy olyan tévés médium Romániában, amely ennyire rólunk és nekünk szólna. (…) Ugyanakkor a legtöbb tévés kollégának az az álma, hogy tartalmas, jól kidolgozott, jól felépített dokumentumfilmeket készítsen, ugyanis ezek őrzik meg a nevét az utókor számára. Ugye, az „Egyetlenem” című dokumentumriport kapcsán száz év múlva is tudni fogják az emberek, hogy volt egy Csép Sándorunk. Nekünk, a jelenlegi helyzetünkben erre nagyon-nagyon kevés lehetőségünk nyílik. Keményen kell dolgoznunk, hogy becsülettel kitöltsük a napi adásidőt. Amikor Csép Sándor az Egyetlenemet forgatta, kerek öt hónapra kivette őt a hétköznapi termelésből az akkori főszerkesztő, Bodor Pál, és melléje adta a Román Televízió egyik legjobb operatőrét. Ma már ez elképzelhetetlen. (Antal Áron, a Kolozsvári Televízió magyar szerkesztőségének vezetője)

Beszélgetésünk apropóját az is adta, hogy 49 évvel ezelőtt, 1969 novemberében közvetített először magyar nyelvű műsort a Román Televízió. Jómagam gyerekként a ’70-es évek második felében „barátkoztam meg” a hazai tévéműsorokkal, de arra határozottan emlékszem, hogy a magyar programok rendkívül nagy nézettségnek örvendtek mind a bánffyhunyadi, mind a kolozsvári, mind pedig a falun élő rokonok, ismerősök körében. Sőt, a ’90-es évek elején is milliókhoz jutottak el, esemény volt a „magyar adás,” s az sem elhanyagolható, hogy igen hatékonyan tölthette be az etnikumközi kommunikációs híd szerepét. Ez manapság is fontos, nélkülözhetetlen szerepe a bukaresti és a kolozsvári magyar adásnak egyaránt, csak sajnos ma már sokkal kevesebb a néző.

A kereskedelmi csatornák, a kábeltévé, az internet kínálata olyan versenyhelyzetet teremtett, amelyben nehéz – főleg igényes, tartalmas műsorokkal – éllovasnak lenni. Persze, a nézettségi indexet az is meghatározza, hogy a kisebbségi adásokat sohasem sugározták főműsoridőben. Vajon várható-e ilyen téren pozitív változás? A másik súlyos gond a túlontúl karcsú költségvetési keret. A manapság rendelkezésre álló kevés pénzből és ráadásul mind kevesebb munkatárssal (merthogy az elhunyt illetve nyugdíjba vonult kollégák helye üresen maradt) a kolozsvári tévések továbbra is színvonalas, érdekes és közszolgálati műsort készítenek nap mint nap. Olyan műsort, amely rólunk szól, a mi életünkről, kultúránkról, reális problémáinkról, s amelyet érdemes nézni. Persze, a magyar közösség többet érdemelne: például oknyomozó, tényfeltáró riportokat, amilyeneket például a ’70-es években Csép Sándor készít(het)ett. Van-e erre valamilyen esély a közeljövőben?
Többek közt ezeket a kérdéseket, dilemmákat, „hajtűkanyarokat” jártuk körül a hétfő délutáni Sajtóklubban Antal Áronnal, a Kolozsvári televízió magyar adásának idén ősszel kinevezett új főszerkesztőjével. A lejátszóra kattintva az 54 perces élő műsor szerkesztett-rövidített változatát hallgathatják meg.