Zsolt, akit besóztak
Mindenféle műfajt szeretek kipróbálni, de emberekkel „mélyre menni”… ennél nincsenek jobb pillanatok.
A Szabadság napilaptól átigazolt Ferencz Zsolt akasztott ember még nem volt, de minden mást kipróbált, ami a rádiónál kipróbálható. Jelenleg a Könyvjelző, a Kontűr művészeti magazin és a Hangoló reggeli magazin társszerkesztője. A nyughatatlan, minden feladatot lelkesen vállaló Zsoltról az egész szerkesztőség azt tartja, hogy olyan, mint egy pörgettyű, nem lehet leütni, hihetetlen energiák mozgatják. Meglepett, de sikerült leültetnem egy órára úgy, hogy nem ugrált fel, nem fogott száz más teendőbe, hanem szép nyugisan, elmélyülten beszélgettünk hivatásunk lényegéről, érzelmi memóriáról, jó találkozásokról, szakmai sikerekről, megmérettetésekről.
2008-ban kezdtem az újságírást, 2014-ig a fejlődés időszaka volt. Nem jutottam szóhoz, amikor értesített az EMKE országos elnöksége, hogy nekem ítélik a SPECTATOR-díjat. Nem is mertem elmondani senkinek a hírt, annyira nem lehetett ezt elhinni. Minden munkám esetében újrakezdem kicsit a szakmát. Nem lehet úgy leülni beszélgetni, hogy csak a korábbi tapasztalataidra hagyatkozol.
Beszélgetőtársamat próbálom az érzelmek irányából megközelíteni, függetlenül attól, hogy tudósról, művészről van szó, hogy teremtsünk egy olyan hangulatot, amelyben jól érzi magát és én is tudok kapcsolódni hozzá.
Ennek nem lesz jó vége, az őrületbe hajszolod magad ezzel a folyamatos nyüzsgéssel – mondják. De azért jó az, ha az ember jóban van magával és ehhez a bizonyítás is hozzátartozik.
– mondja Zsolt. Különben kedvenc idézete, mottója egy Georg Büchner gondolat, ami így szól: „Édeskeveset tudunk egymásról. A bőrünk vastag, nyújtogatjuk egymás felé kezünket, de hiába, csak a durva bőrt kaparjuk le egymásról. Egyedül vagyunk.”
Vajon műsorunk végén is úgy érezzük majd, hogy egyedül vagyunk?
Szerkesztő: Csatári Melinda
Szerkesztő: csatari.melinda, 2017 november 24, 16:04 / actualizat: 2023 november 24, 14:07
